Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

észre benne Spener nyomdokait. (Lásd: Haan, Jena Hung. 29. 1. Uj Nagyar Athenas 593. 1. és Krupecz I. Adalékok a Luther káté magy. irod. történetéhez Prot. Szemle 1895. évf. 352. 1.) 7. Mittuch Adám. 1671-ben aug. 6-án született s a lelkészi hivatalra Pilarik István által Selmeczbányán 1704. évi november 7. szenteltetett fel. Midőn Nagy-Szombatban a Rákóczy-féle mozgalmak idején az evang. isteni tisztelet 1705. decz. 12-én ismét helyreállíttatott, Mittuch volt itt a német-tót lelkész. De hamar elűzetett innen, mihelyt a város ismét a császáriak kezébe került. Ezután Bazinban talált menedékhelyet. Itt elsőben gyermektanítással foglalkozott. Mint nevelő nem volt ment bizonyos modoros különczködésektől. így pl. a fecsegők szájára mesterséges lakatféle szerkezetet alkalmazott. És volt egy betanított macskája, mely neki — a mi szinte hihetetlen — a mészárszékből a húst is kosárban haza hordta. Ez a macska az arczképét ábrázoló fametszeten is szerepel. Bazinban később lelkészszé is megválasztották. Mint ilyen volt jelen a rózsahegyi zsinaton, hol a jelenvoltakat arra inté, hogy a pietisták kárhoztatásában ne járjanak el oly könnyelműen, különben a porosz királylyal gyűlik meg a bajok. Krman ez ellen protestálván Mittuch könyekre fakadt s azt monda: az ő könnyei valakinek még súlyosan fogják a lelkét terhelni. A zsinaton oly nagy volt az elkeseredés a pietisniust védő Buríus és Mittuch ellen, hogy a kedélyek lecsillapítása végett kénytelenek voltak két ujjokat a concordia könyvre téve megesküdni arra, hogy a pietistákkal nincsen semmi közösségük. (Lásd Klein S. Nachrichten I. 227. Schmal, Adversaria 120. 1.).