Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

a földrajzot a történelemmel kötötte össze. Bél három évet töltött Halléban. Innen Magdeburg melletti Bergenbe hívták iskolai igazgatónak. Hazaérkezése után 1708-ban Beszterczebányán conrector, 1714 elején pedig Pozsonyban lett igazgató. Pozsonyban 1719-ben lelkésznek választatott s itt fejtette ki a hazai nyelvészet, földleírás és történelem terén azon páratlan munkásságot, mely őt hazánk első rangú tudósai közé emelte. Meghalt 1749. decz. 31-én. Neje Hermán Zsuzsanna, a beszterczebányai gyógyszerész leánya volt, kitől 8 gyermeke született. (Életrajzát részletesen megírta Haan Lajos, Akad. Ért. Bpest, 1879.) 6. Simonides János. Olasziban, Szepesmegyében született. Iskoláit Eperjesen végezte. 1668-ban már Breznóbányára hivatott iskolaigazgatóul. A pozsonyi törvényszék által elítélve 9 hónapot töltött fogságban Lipótvárott, innen pedig a nápolyi gályákra hurczoltatott. Hű társával, Masnitius Tóbiással sikerült neki útközben megszöknie, de Capracottában újra elfogatván börtönbe vettetett. Szabadságát visszanyerve Masnitius kíséretében majd egész Európát bejárta. 1676-ban Wittenbergben találjuk. Itt adta ki Kellio Miklós jezsuita, a lipótvári foglyok kínzója és rágalmazója ellen írt munkáját. 1680-ban Jenában is megfordult. Hazájába visszatérve Beszterczebányán lelkészkedett. 1704-ben Cseriben Pilarik István püspökké avatásakor ő mondotta az ünnepi beszédet. 1708-ban halt meg. 1704-ben tót nyelven írt és kiadott kátéjában legnagyobb részben Spener kátéját követi, tőle vévén át a kérdések legnagyobb részét és a tárgyalás menetét. Egyéb forrásai mellett Spener nevét nem meri említeni, hogy mint pietistát el ne ítéljék. A rózsahegyi zsinaton kárhoztató ítéletet mondottak e kátéra is, jóllehet a wittenbergi theol. facultas bizonyítványt adott Simonides művének igazhitüségéről. Úgy látszik, nem vették