Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

Varjú István papjelölt Haliéból hazatérvén, mivel a pietismus gyanúja miatt helyet nem kapott, áttért a r. kath. egyházba s Iglón lett vikárius.

5 II. A pietismus a dunántúli részen. Míg hazánk felső vidékein a pietismus ily nagy viharokat támasztott, addig itt lenn a dunántúli részeken Halléban tanult fiatal papok munkálkodtak azon, hogy az elárvult egyházakat a rossz hírű pietismustól eltanult lelkesedéssel és kitartó munkával új életre támaszszák. Nem is háborgatta itt Őket hitfeleink közül senki. Ha szenvedtek, csakis külső ellenségtől. Sőt Franckenak itteni tanítványait, kiket a felvidékiek mint pietistákat bizonyosan kiátkoztak volna, világi uraink is melegen pártolták és támogatták. Zsilinszky mondja a rózsahegyi forradalmi zsinat történetében, hogy a zsinat után a magyarországi tanulók nem mertek egyhamarjában ismét Haliéba menni. Lehet, hogy a felvidékiek nem, de a dunántúliak ezután is kijártak és éveket töltöttek Halléban. Igaz, hogy a rózsahegyi zsinaton a dunántúliak politikai okok miatt nem vehettek részt s így az ott elhangzott heves kifakadásoknak és kárhoztató ítéleteknek a dunántúliak nem voltak fültanúi. A nehéz közlekedés és a politikai helyzet a kurucz háborúk alatt Dunántúlt a Felvidéktől felettébb elszigetelte. A dunántúliak eltérő felfogása már e körülményben is magyarázatot talál. A pietista név — egyes jelenségek arra mutatnak — itt sem volt jó hangzású. De itt, ha valaki Halieben megfordult, azért még nem lett kikiáltott pietista. Az is jellemezte a dunántúli theologusokat, hogy ők Halle mellett az ellentétes irányú Wittenberget és egyéb külföldi iskolákat is meglátogatták. Mindeneket megpróbáltak és megtarták, a mit jónak láttak. Dunántúli papjainkat józan magyar érzékük nem