Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

MAGYAR PIETISTÁK A XVIII. SZÁZADBAN. Azon szellemi irány a theologiában, melyet Némethonban gúnyosan pietismusnak neveztek, eredetileg igen egészséges és szépen gyümölcsöző hajtás volt az evangéliumi hit életfáján. Spenernek kegyes óhajtásait akár ma is programmul tüzhetnők ki és Franckenak alkotásai előtt ma is elismeréssel, bámulattal kell meghajolnunk. A merev, élettelen orthodoxiával és dogmatismussal szemben a keresztyén hitigazságoknak a szívben és a gyakorlati életben való gyümölcsöztetése, a gyermekek vallásos nevelése szorgalmas katekizálás és alapos konfirmácziói oktatás által, a bibliának mélyebbre ható tanulmányoigének népies nyelven való hirdetése és az életre való alkalmazása, a templomok látogatása mellett a házi áhítatosság, a népnek hú és lelkiismeretes gondozása, a lelkészek tudományos és erkölcsi színvonalának emelése, miket a pietisták sürgettek, mind olyan dolgok, hogy ezekért keresztyén ember józan észszel senkit el nem ítélhet. Vagy ha igen, akkor dobjunk követ Wimmer Ágostonra, Szabó Aladárra és a többire. A pietistákat nemcsak mai nap gyanúsítják, hanem két századdal ezelőtt gyűlölték, üldözték is. Sok gúny, rágalom, átok és szidalom érte őket lépten-nyomon. És e mostoha bánásmódra némiképen magok a pietisták is reá szolgáltak. A kezdetben oly józan vallásos 7