Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

irány később többféle túlzás, félszegség és szertelenség által ártott magának. Erről az alapítók nem tehettek, mégis őket tették érte felelősekké. Ilyen hibákul rótták fel a pietistáknak, hogy a templomot és gyülekezetet elhanyagolják, a testvéri közösség helyett másoknál jobbaknak látszani akaró Separatismus, valódi kegyesség helyett magát mutogató, tettetett kegyeskedés, képmutató szenteskedés, a világi örömöktől való oktalan, kevély elzárkózás, az egyházi hitvallások iránt való indifferentismus stb. jelentkeznek nálok. Ilyen és ezekhez hasonló dolgok keverték a pietistákat rossz hírbe. I. A pietismus a felvidéken. Ily rossz hírük kelt a pietistáknak Magyarhon felső részeiben is a német és tót ajkú egyházakban, a hol Halléban tanult theologusok által mindjárt az első években tudomást vettek az újítókról. Az orthodoxia nem is sokat vizsgálva a mozgalom mivoltát, újabb szektától és haeresistől való féltében előre is átkot mondott reá. Krman Dániel püspök volt itt a pietisták legnagyobb ellensége. Az ő müve volt főként, hogy a rózsahegyi zsinat 1707. kárhoztató ítéletet hozott ellenök. Már zsinati meghívó levelében is előre „az Úr szőlejét pusztító rókáknak és rókafiaknak" mondja a pietistákat. A zsinaton is ő teszi azon indítványt, hogy minden szakadást és eretnekséget „in specie pedig a pietismust" átokkal sújtsák. Ugyanitt Simonides Jánosnak Spener után írott és Beszterczebányán használt kátéját elvetették.

1 Burius János beszterczebányai és Mittuch Ádám bazini lelkészek hiában óvják a zsinati követeket, Spenert ne kárhoztassák és ne bántsák meg a porosz királyt, a ki barátja a pietistáknak. Szirmay Miklós ezzel szemben a XII. Károly svéd királylyal fentartandó barátságra hivat-