Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VIII. Gyűlésről-gyűlésre

69

A baráti környezet, a vigasztalás jól esett Me- lanchtonnak s napról-napra jobban érezte magát. Csak arra kérte Luthert, hagyja békében, most van a legjobb úton, ennél jobb nem történhetnék vele. Luther erre azt felelte: Szó se legyen erről Fülöp! Neked még szolgálnod kell a mi Urunk Istenünknek! Mélán ch- ton később is sokszor mondta, ha Luther nem lett volna oldala mellett, akkor ebben a betegségben bizonyosan meghalt volna.

A hagenaui értekezlet is elmaradt, most a császár ismét Worms ba hívta őket, hogy az ellentéteket itt egyenlítsék ki. Melanchton már 1540 október havában ide indult s részt is vett az 1540 nov. 25-től — 1541. jan. 19-ig tartó tanácskozmányban.

Sok időbe került itt, mig a formaságokon túlestek. Granvella császári meghatalmazott röviden szeretett volna az egész ügygyei végezni. Nem szerette volna a sok vitát, hiszen a mint mondta nem a lényeges dolgok, hanem csupán a szavak között van eltérés.

Melanchton erre kifejtette, hogy egyik pártra nézve sem megtisztelő, a mit a császári biztos mond. Ha nem a lényegben, hanem csak a szavakban van az eltérés : miért üldözik a katholikusok a protestánsokat ? Nem válik dicsőségére a katholikusoknak, ha ezt csupán a szavakért teszik. A protestánsoknak is gonosztevőknek kellene lenniök, ha pusztán a szavakért akarnák felzavarni az egyház békéjét! Nem a szavak és a helyes kifejezésről- van itt szó, hanem Istennek helyes és valódi tiszteletéről. A protestánsok nézete az, hogy csak egy igaz vallás van s a vallás