Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VIII. Gyűlésről-gyűlésre
70 Isten igéjében maradt reánk. Ebben a próféták, apostolok és a szt. atyák is megegyeznek. Ez a vallás Krisztus közönséges (katholikus) anyaszentegyháza. Ebben az igaz vallásban egyedül Krisztus uralkodik, meghallgatja s örök élettel megajándékozza azokat, a kik hozzá folyamodnak. A sok vitatkozásnak eredménye az lön, hogy kimondották, miszerint dr. Eck és Melanchton a jelenlevők előtt, vitatkozzanak egymással. Január 14-én elkezdték a vitatkozást. Egyik jelenlevő azt irta róla: Hihetetlen, mily figyelemmel és csudálkozással hallgatja mindenki Melanchtont, mert az világos és áttekinthető beszédével minden homályosabb részt megmagyaráz s kellemes hangja mély nyomokat hágy a szivekben! Dr. Eck azonban még mindig a régi, kiabál s mellette szinészkedő modorosságával a jobb lelkeket elfordítja magától. Itt történt az is, hogy mikor dr. Eck egy elmés bizonyítékával Melanchtont meglepte, Melanchton erre azt mondta: Erre holnap válaszolok. Eck diadal-érzetében felugrott s azt kiáltotta oda neki: „Nem válik dicsőségedre, ha azonnal nem tudsz felelni!“ — Erre Melanchton igy felelt: „Kedves doktor úr! Én ebben az ügyben sem a saját dicsőségemet, hanem az igazságot keresem. Holnap, ha Istennek is úgy tetszik, felelek.“ Négy napig tartott már a vita s még az ágostai hitvallás második tételét, az eredendő bűnt sem végezték be, midőn Morone pápai követ beavatkozása a vitának véget vetett. Granvella — a császár parancsára — feloszlatta az egész gyűlést s meghagyta, hogy a
