Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VIII. Gyűlésről-gyűlésre

74

E közben a reformatio egyre terjedt! Wied Hermann kölni érsek és választó fejedelem Luther biblia- fordításainak tanulmányozása közben arra a gondolatra jött. hogy országát reformálni fogja. Kilépett tehát a katholikus egyházból s a káptalan ellenzése daczára, a protestáns hit behozatalán fáradozott. Töbször kérte már Melanchtont, jelenjék meg náluk; de ez okulva az eddigi tapasztalatokon, nem is kérte a választó fejedelemtől a szabadságot. Mikor azonban 1543 ápril 8-án a kölni érsek követe Medmann Péter Witten- bergben megjelent, nem halaszthatta tovább. Jelentést tett róla a fejedelemnek. A választó fejedelem tekintettel a szent-ügyre, 6—7 heti szabadságot engedett neki.

Melanchton ápril 17-én indult el s május 4-én érkezett meg Bonnba.

Barátjaihoz irt leveleiben egyre panaszkodik: ember el sem képzelheti azt, mekkora tudatlanságban szenved a papság s milyen vak a nép. Az isteni tisztelet puszta képimádás. Nem lehet Németországban több olyan hely, hol ostobább s pogányabb babonaság uralkodhatnék, mint itt.

Bucer elkészítette a tervezetet. Melanchton átnézte s jóváhagyta. Nem gyökeres reformról volt itt szó, hanem a legdurvább visszaélések megszüntetéséről. Az érsekség megmaradt egyházi fejedelemségnek, de evangéliumi színezetet nyert. Néhány hasznos szerzetes rend meghagyatott, a káptalan jogai biztosíttattak, az isteni tisztelet egyszerűbbé tétetett. Melanchton a békés megoldásnak ezt az útját nem először választotta már.

Mikor Melanchton Luthernek a megoldás módját