Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VIII. Gyűlésről-gyűlésre

75

elmondotta, ez teljesen meg volt elégedve barátja eljárásával. A szervezetet az érsek, a káptalan, a város elfogadták, csnpán a domanikanusok szegültek ellene. A tárgyalások sokáig elhúzódtak s Melanchton csak augusztus 15-én érkezhetett vissza Wittenbergbe.

A kölni reformátió azonban sok bajt és álmatlan éjszakát okozott Melanchtonnak. Ismét az úrvacsora feletti tan szolgáltatta a félreértésre az alkalmat. Bucer a kölni egyházi szervezetben ezt nagyon két- értelmüleg fogalmazta: az úrvacsorája — szerinte — Krisztus teste és vérével való közösülés, a melyek nekünk a kenyér és borban valójában adatnak.

Melanchton, valamint Bucer egész munkáját, úgy e részét is helyeselte. — Maga Melanchton mind job- ban-jobban kezdett a zwiglianusok nézete felé hajolni. A szt. atyák tanulmányozása arról győzte meg, hogy ezek is gyakran jelképes dolognak veszik a Krisztus testét és vérét.

Dietrich Vid tanítványához irt levelében Írja: „A régi időkben egészen másként beszéltek ez ügyben, mint újabban. Niceai György pl. a kenyeret és bort egyszerűen Krisztus teste és vére jelképének mondja.

Melanchton azonban igy csak legmeghittebb emberei előtt beszélt, és csakis akkor, a midőn ezek rokon-gondolkozása ismeretes volt előtte.

Mikor az eperjesi gyülekezet lelkésze, ki előbb Wittenbergben tanult, 1544. ápril 25-én kelt levelében Luthernek elmondta az úrvacsoráról való nézetét s azt állította, hogy ezt Wittenbergben tanulta, Luther azt irta neki vissza: Lehetetlen, hogy ezt Wittenbergben hallotta volna!