Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VIII. Gyűlésről-gyűlésre

65 gyalások. Azt szerette volna, lia nyíltan vonnák száma­dásra. Egy napra már ki is tűzték a tanácskozásokat, Luther azonban ekkor megbetegedett s az ügyet elha­lasztották. — Időközben Schenk hitelét és tekintélyét eljátszotta s később Luther maga vetette szemére: milyen hálátlanságot követett el tanítója és pártfogója iránt. Alig csendesült el ez a vita, akkor meg valaki Lemnius Simon álnév alatt gúnyverseket nyomatott ki. Ezekben a wittenbergieket sőt még a fejedelmi szemé­lyeket is erősen ostorozta. Melanchton is kikapta a maga részét. Ez még nem lett volna a legnagyobb baj! Akadtak egyesek, kik azt hiresztelték, hogy Melanchton már kéziratban látta a verseket s mint ez időszerinti rektor kötelességét elmulasztotta, mikor a versek kinyo- matását meg nem akadályozta. — Melanchton ugyan teljesen bebizonyította ártatlanságát, de azért mégis sokat boszankodott s ha ekkor az egyetemnek nem ő lett volna a rektora: ott hagyja Wittenberget. VIII. Gyülésről-gyülésre. Károly császár nem jó szemmel nézte az evangé­liumi hitnek folytonos terjedését és szilárdulását. Leg­jobban szerette volna, ha a protestánsok és katholiku- sok az ő befolyása folytán egy zsinaton kibékülnek. A pápa azonban a zsinat-tartástól irtózott. Károly most elhatározta, hogy a protestánsokat fegyverrel kénysze­ríti a róm. kath. valláshoz való csatlakozásra. Tervét 5

Next

/
Thumbnails
Contents