Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VIII. Gyűlésről-gyűlésre

Held nevű kanczellái'ja alaposan elrontotta, a midőn a katholikus fejedelmeket egyesítette a nürnbergi szövetségben (1538.) A sckmalkaldeni szövetség tagjai csakhamar észrevették, hogy a katli. fejedelmek szövetségének éle a protestánsok ellen irányul. Tudtára adták a császárnak, hogy ily körülmények közt nem hajlandók öt sem a francziák, sem pedig a törökök ellen támogatni.

Károly császár a protestánsok felszólalására azt mondta: neki semmi köze nincs Held cselekedeteihez; hogy ezt bebizonyítsa, elbocsájtotta Heldet, ki terveit megzavarta. Most aztán ismét a békés kiegyenlítésen törte fejét. Erre az időket annyival alkalmasabbnak látta, mert III. Pál pápa körül olyan bibornokok voltak, a kik az egyház reformálását maguk is sürgették.

Midőn a protestáns rendek látták, hogy a pápa komolyan kezd a reform-zsinat eszméjével foglalkozni, felszólították theologusaikat: állítsák össze azokat a feltételeket, a melyek mellett az egyesülés lehetséges.

E feltételeket Luther az úgynevezett schmalkaldeni czikkekben foglalta össze. Mig Melanchton az ágostai hitvallásban a katholikus valláshoz a végső határig igyekezett közeledni, addig Luther a schmalkaldeni czikkekben különösen a protestáns és katholikus vallás közötti különbségeket s ellentéteket emelte ki. Melanchton e czikkeket azzal a megjegyzéssel irta alá, hogy ha a pápa az evangéliumot bevenné, akkor a keresztyénség békéjéért meg lehetne engedni, hogy a pápa a püspökök és a papok felett emberi jogból folyó hatalmat gyakorol- has son.

Mikor a schmalkaldeni czikkeket a theologusok aláírták, az a kérdés merült fel: részt vegyenek-e a