Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták

57

forgassák és a pápa felsőbb hatóságát lerázni törekedjenek.

A francziák már-már reménykedni kezdettek, ekkor azonban Sturm János strassburgi hires tanár a dolgot alapjában elrontotta. A tudós tanár a pápai hatalom, a mise, az átlényegülés stb. ellen gúnyiratokat adott ki („Articles veritables“) s ezt Francziaország minden részében elterjesztették s még a király hálószobájában is találtak belőle. I. Ferencz erre nagyon megharagudott. Azt hitte, hogy ez Luther követőinek a műve. Megkezdődtek az üldözések. 18 embert elitéltek s embertelen kegyetlenséggel lassú tűzön (himbáló bitófán) megégettek. A királyi rendelet pedig nemcsak az „eretnekekére, hanem azoknak eltitkolóira is halálbüntetést szabott; a ki mást feladott, lefoglalt birtokának negyedét kapta.

Melanchton e hírekre nagyon megijedt. 1535 ápril 22-én irt levelet a párisi püspöknek, a melyben mély sajnálatát fejezi ki a felett, hogy olyan müveit és nagy országban mint Francziaország, ilyenek megtörténhetnek.

E közben a király haragja is csillapodott, különösen midőn Vorräus de Fossa biztosította róla, hogy Luther híveinek az egész ügyben semmi része nincs. Majd elkezdte dicsérni Melanchton tudományát, feddhetetlen életét. A király most szerette volna Melanchtont látni s a reformátióról való nézetét tőle hallani.

Mikor Sturm erről értesült, kérve-kérte Melanchtont. tegye meg az utat a franczia protestánsok érdekében is. Melanchton Sturmnak azt felelte: Ámbár az egyház javát legnagyobbra becsülöm s érte áldozatra is kész vagyok, nagyon kételkedem én abban, hogy