Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták
58 Francziaországban az evangélium ügyében valamit tehetnénk. Vorräus megérkezett augusztus hónapban Witten- bergbe s hozta a király levelét, melyben maga Ferencz arra kéri fel Melanchtont: menjen el Francziaországba s az ő jelenlétében nehány tudóssal beszéljék meg, miként kellene és lehetne Francziaországban, a vallási téren az egységet ismét helyre állítani? (Hogy Ferencz e törekvését megérthessük, tudnunk kell, hogy az ő nézete az volt, Francziaország csak úgy lesz boldog és erős, ha benne egy hit, egy törvény, egy király uralkodik. Une fői, une lói, un roi.) ' Melanchton e levéllel a választó fejedelemhez fordult s kérte: adna neki két-három havi szabadságot. Luther maga is azon volt, hogy Melanchton a kért szabadság időt megkapja. A választó fejedelem azonban a távozásról hallani sem akart, mert attól félt, hogy Melanchton annyit talál engedni, hogy ez az ágostai hitvallással össze nem egyeztethető. Melanchton elszomorodva tért vissza a fejedelmi udvartól. Még egyszer írásban ismételte kérését. A fejedelem újra elutasította s tudtára adta azt is, zokon veszi tőle, hogy a francziák- kal az ő tudta és beleegyezése nélkül már ennyire belement a tárgyalásokba. Ez fájt Melanchtonnak. Bocsánatot kért Ferencz királytól s francziaországi barátaitól s kijelentette, hogy ilyen viszonyok között nem jelenhetik meg közöttük. A választó fejedelem is igyekezett eljárását a franczia királynál kimenteni. Az angolországi úttal is hasonlókép járt. Már 1534-ben kétszer is hívták ide. 1535-ben VIII. Henrik követe azért jelent meg Wittenbergben, hogy megtudja:
