Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták

1584-ben pedig Franczia- és Angolországba. Ulrik, a würtembergi herczeg pedig a tübingai egyetem tanárául óhajtotta volna megnyerni.

Melanchton nagyon jól tudta, hogy a wittenbergi levegő nem tesz jót egészségének. Sokszor kényelmetlenül is érezte magát, de a választó fejedelem családja iránti tisztelet és hála e kisértések között is arra bírta, hogy akaratát mindig a fejedelmének rendelje alá.

A fejedelem attól tartott, ha Melanchton elmegy, követi őt a tanulók nagy része is s már ez oknál fogva sem vált volna meg szívesen tőle. Mikor tehát a Tii- bingába való hivatásról értesült, irt Melanchtonnak. Úgy halljuk — úgymond — sőt magunk is észreveszszük, hogy vannak emberek, kik téged egyetemünkről más helyre óhajtanának elvinni Hogy te a rábeszélésre nem hajoltál, az nekünk igen tetszik, s reményeljük, hogy jövőben is ellentállsz minden ilyen irányú kisértésnek s egyetemünknél maradsz s mint eddig úgy ezután is főiskolánk felvirágoztatásán munkálkodói, a mennyire ezt megerőltetés nélkül teheted. Ha valamiben szükséget látsz : add tudtunkra; örülünk, ha kegyelmünket veled éreztethetjük.

Francziaországba különösen azért szerették volna Melanchtont elvinni, hogy a reformatiót itt is diadalra juttassa. Bellay Vilmos, a király tanácsosa és kamarása irt neki ez ügyben. Melanchton e levélre összeállított nyolcz tételt, a melyet, mint ő mondta, Franczia- országban nehány tudós ember megbeszélhetne s aztán ezen az alapon a reformatiót békés úton keresztül vihetnék. Nem az a fődolog, hogy a régi szokásokat fel-