Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VI. „Erős vár a mi Istenünk“
53 zést, mely szerint a protestáns rendek a jövő év ápril 15-ig gondolkozási időt nyernek ; ezen idő alatt új iratokat nem adnak ki, a gyónást és misézést nem akadályozzák meg, a püspökök eddigi jogait tiszteletben tartják. E határozat ellen az evangélikus rendek tiltakoztak s a nélkül, hogy bevárnák a további eseményeket szept. 23-án elhagyták Ágostát. A visszamaradt katk. rpndek előtt a császár (novemb. 19-én) kijelentette, hogy a katholikus vallást védeni fogja; az evangéliumi vallás híveire kimondott birodalmi átkot végrehajtja; fej- és jószágvesztéssel bünteti azokat, a kik a protestáns valláshoz hívek maradnak. Ezekben a szomorú napokban irta Luther gyönyörű énekét: „Erős vár a mi Istenünk!“ A gyűlésről visszatérők Kóburgban találkoztak ismét Lutherrel, ki szivéből örült, hogy barátait ismét láthatja! Melanchton munkájának azonban még most sem lett vége, még útközben is folyton dolgozott az ágostai hitvallás védelmének (Apologia confessionis) átdolgozásán. Mikor Altenburgban Spalatinhoz betértek, Luther az ebédnél vette ki barátja kezéből a tollat s figyelmeztette arra, hogy Istent nemcsak a munkával, hanem az ünneplés és nyugalommal is dicsérhetjük. A birodalmi gyűlés végzése folytán perbe fogták a protestánsokat a' papi javak lefoglalása miatt. A császár ismételten felszólította, hagyják abba uj hitüket, mert a birodalmi gyűlés végzéseit végrehajtja rajtuk.
