Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VI. „Erős vár a mi Istenünk“

51

herczeg Hagen kölni-, és Vehus badeni kanczellár; továbbá Eck, Wimpina és Gochlaeus. A protestánsokat képviselték: János Frigyes Szász koronakerczeg,

György brandenburgi őrgróf; Brück Szász választó fejedelmi és Haller brandenburgi kanczellár; Melanch- ton, Brenz és Schnepf.

A tárgyalásoknál Melanckton Bekkel állott szemben s Melanchtont, gondosságát, aggodalmát, fáradtság gait, szorgalmát ellenség és jó barát egyaránt gyalázattal jutalmazta. Osiancler azt irta Nürnbergbe: Melanckton a sok munka, éjjelezés és gondtól egészen kimerült. Vannak olyan perczei, a midőn minden közelebbi ok nélkül szomorúság sőt kétségbeesés fogja el. Ez igen aggaszt bennünket. Ilyen aggodalmai között beszél és ir olyan dolgokat, a mik ügyeinket bajosan mozdítják elő Vigyáznunk kell rá, kogy valami olyast ne tegyen, a mit később valamennyien megbánhatnánk. Jónás meg azt irta Luthernek: Melanch- ton óvatosan, meggondolva halad előre s minden lehetőt megtesz a béke érdekében. Titokban legyen mondva, a minap a püspöki hatalom felett összetűztünk. Járj utána a dolognak magad is, nehogy később megbánjuk s önönmagunkat vádoljuk.

Az egyezkedés alapjául az ágostai hitvallást fogadta el a bizottság. Melanchton előre látta, hogy a lényegre könnyen megegyeznek. Eck megtámadta ugyan azt az egy szót, hogy Isten előtt egyedül a hit által üdvöziiliink, de a hit által való megigazoláskoz hozzájárult. Az ágostai hitvallás I. részében (21. czikk) megegyeztek. A II. résznél (az egyház visszaélései) Melanchton sokat engedett, elfogadta még a misét is.

4*