Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VI. „Erős vár a mi Istenünk“
50 felelte: mi nem engedhetünk és az igazságot el nem hagyhatjuk; de Isten és a Krisztus nevében arra kérjük elleneinket, bocsássanak meg nekünk és ha lehet ők engedjenek; engedjék meg, hogy a mit lelkiismeretünk szerint el nem hagyhatunk, tovább is használhassuk. Campeggi erre azt felelte: az egyház nem engedhet. Különben Melanchton maga is csakhamar belátta, hogy a bibornokkal nem mehet semmire s tőle szép szónál egyebet nem kaphat. A birodalmi gyűlés katholikus többsége a beadott hitvallással röviden akart végezni. A mérsékeltebbek pártja azonban keresztül vitte, hogy mielőtt a tárgyalásba belemennének, czáfolják meg a katholikus theologusok a beadott hitvallást. A czáfolatot (confu- tatio confessionis Augustanae) Faber János, Eck János, Wimpina Konrád, Cochlaeus augusztus 3-án olvasták fel a birodalmi gyűlésen. A császár ezzel az ügyet bevégzettnek akarta tekinteni; kijelentette, hogy a Confutatióban kifejtett nézeteket tekinti a reformok határának; a protestáns fejedelmektől elvárja, hogy ezen-túl menni nem fognak; mert ő, mint az egyház védője nem engedheti meg, hogy az egyház egységét felforgassák. Hesseni Fülöp a császár nyilatkozatát hallván, a császár ellenzése daczára eltávozott a gyűlésből. A katholikus rendek ekkor azt határozták el, hogy az ágostai hitvallást és a Confutatiót próbálják meg a hozzáértő férfiak összeegyeztetni. Először 14, majd 6 tagból álló bizottságnak adták ki az ügyet. A 14 tagú bizottság tagjai voltak a katholikusok részéről: Stadion ágostai püspök, Henrik braunschweigi
