Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VI. „Erős vár a mi Istenünk“

44

maga Zwingli nyíltan a császár ellen izgatja a népet s lelkészeik azt hirdetik: a pór-lázadás javára szolgált ügyüknek. Én azt hiszem — igy folytatja tovább Me- lanchton — nem keresztyénies dolog egyik embernek a másikat szerencsétlenségbe sodorni. Krisztus maga sem akarta, hogy az apostoloknak, bár vele voltak, bármi bajuk essék. Ám bánjék a császár alattvalóival úgy a mint akar; ha rendezni akarja az egyházi ügyeket, hát rendezze. A kik az evangéliumot vallják, ha kell, inkább szenvedjenek meggyőződéseikért, mintsem feljebbvalóik ellen felkeljenek.

Bár Zwingliékről igy nyilatkozott, azért még is ellene szegült annak, hogy az úrvacsorájáról való nézetüket kárhoztassák, mert úgymond, azokat, a kiket ez az ügy érdekel még nem hallgatták ki eléggé. Oeko- lampadiushoz irt levelében azonban elitélte azt a nézetet, mintha Krisztus teste és vére csak jelképileg lenne jelen az úrvacsorájában. Ezért ellenezte azt is, hogy Luther követői a strassburgiakkal vagy a zwing- Jiánusokkal a császár és a katholikusok ellen szövetkezzenek.

Hesseni Fülöp szerette volna a Luther és Zwingli követői közötti szakadást kiegyenlíteni. 1529. október havában együttes tanácskozásra hívta meg a két fél híveit Marburgba. Melanchton is elment ide, de szereplése csak arra szorítkozott, hogy előzetesen beszélgetett az úrvacsora feletti tanról is Oekolampadiussal, de a nyilvános tárgyalásban a vitatkozást jó részben Lutherre bizta.

E tárgyalásokon való szótlanságát annál inkább megértjük, ha tudjuk, hogy ebben az évben családját