Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
Az úrvacsorájáról való tanban kívánja: azt tanítsák a népnek, hogy a kenyér valósággal Krisztus teste, a bor Krisztus vére. Nyújtsák a híveknek mind a két színben. Ha akadnak olyanok, kik a kehely használatát elfogadni vonakodnak, hagyják meg nekik a kenyér élvezetét, egészen addig, mig az evangéliumban megerősödnek s belátják, hogy a kenyér és bor használata alapszik csupán az evangéliumon. Kiterjeszkedik az iskolák szükségességére és berendezésére. Munkája e részét alább fogjuk látni. Melanchton e műve sok félreértésre szolgáltatott alkalmat. Sokan azt hitték, hogy Luther és Melanchton között nézeteltérés van a hit dolgait illetőleg. E nézetet csak erősítette az, hogy valaki az „Egyházlátogatási könyvecske“ első vázlatát Melanchton hire s tudta nélkül kinyomatta, ebből aztán sok szó-beszéd keletkezett. Ferdinand udvari papja Faber, a későbbi bécsi püspök is irt Melanchtonnak; ha Lutherrel való ellenkező nézete miatt meghasonul s tőle elválik, jöjjön Bécsbe, a királyi udvarnál jövedelmező állást biztosit számára. Melanchton az egész dolgon csak mosolygott s csak annyit jegyzett meg: Bizony furcsák az emberek, ha nem Írok oly hevesen mint Luther, már is azt gondolják, hogy vele nem értek egyett; pedig munkámban csak azt Írtam, a mit Luther már számtalanszor elmondott. Sokan azt gondolják, hogy az evangélium tanítása csak abban áll, hogy az ellenkező véleményen levőket minél kegyetlenebbül letorkoljuk. A vita azonban valójában csak most kezdődött. Agricola János azon botránkozott meg, hogy az egy-
