Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VI. „Erős vár a mi Istenünk“
házlátogatási könyvecskében Melanchton igen nagy súlyt fektet az ó-szövetségre s a tízparancsolat predikálá- sára és ezzel szemben azt vitatta, hogy a tízparancsolatnak a keresztyén egyházban nincs helye, itt az evangélium szellemének, nem pedig a szolgai engedelmességnek kell uralkodni. A népnek csupán az evangéliumot kell prédikálni, mert egyedül ez tanít meg Isten ismeretére és szeretetére, egyedül ez képes lelkűnkben a bűnbánatot s a bűntől való iszonyodást felébreszteni ; nem pedig az ó-testamentumi törvény, mely telve van fenyegetésekkel. Az emberi természet elég romlatlan arra, hogy a pokollal való fenyegetés nélkül is, egyedül Krisztus iránti szerétéiből a jót választja. Melanchton Agricola vádjaira azt mondotta : „Agrí- cola engem pápistábbá tesz a római pápánál,“ de azért nem felelt vádjaira. Mikor Torgauban később együtt voltak Luther, Bugenhagen, Agricola és mások, ismét szóba került a bűnbánat. Luther úgy vetett véget az egész vitának, hogy azt mondotta: az igaz hitnek magában kell foglalni a bünbánat eszméjét is. — Mikor már ebédnél ültek, Agricola még akkor is suttogva feleselt Melanchtounal. Melanchton háromszor is kérte» hagyják abba a dolgot, feledjék el az ejtett sérelmeket s legyenek ismét jó barátok. Erre aztán Agricola nem felelt semmit, hanem Melanchtonnak hátat fordított, a mi Melanchtont ismét nagyon bántotta. VI. „Erős Vár a mi Istenünk!“ Mig a tudósok a vallás dolgaiban vitatkoztak, a fejedelmeknek is akadt elég dolguk. A császár a fran40
