Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
36 ember oly hevesen. — Erasmus gyűlölte a barátokat; gyűlölte pedig azért, mert a latin nyelvet elrontották. Meg is támadta őket keményen, de az ö harcza nem az egyházi élet, hanem a latin nyelv javítása érdekében folyt. Mikor Luther fellépett, Erasmus örömmel üdvözölte, de mikor észrevette, hogy működése az egyház ellen irányul: nagyon megijedt. Ettől kezdve két ku- lacsos politikát követett. Spalatinlioz irt egyik levelében dicséri Luthert. Ezt a levelet, Erasmus legnagyobb sajnálatára, kinyomatták, csak azért, hogy megmutassák, miszerint a kor egyik legnagyobb tudósa is a reformátorok pártján van. Kómában ezen a levélen nagyon elcsudálkoztak, mert hiszen Erasmus csak most irta oda: az egész reformátióhoz semmi köze. Sőt any- nyira ment, hogy azt is kijelentette: Nem tudom, mekkora tekintélye van az egyháznak és a római pápának mások előtt, de én annyira tisztelem, hogy ha Arianus és Pelagius tanát az egyház elfogadná, még azt is helyeselni tudnám. E két értelmű magatartása okozta, hogy mind a protestánsok, mind pedig a katholikusok gyűlölték. A barátok egyre azt hangsúlyozták: Erasmus tojta azokat a tojásokat, a miket Luther kikeltett. Luther hívei pedig gyávasággal vádolták. — Különösen rosszul esett neki, hogy Luther Vili. Henrik angol királyt, a ki Erasmusnak bőkezű pártfogója volt, nagyon megtámadta s mindennek elnevezte, csak becsületes, jóravaló embernek nem. Erasmus, hogy Rómában és Angliában meggyőződjenek hűségéről a „sza- badakarairól“ szóló értekezésében megtámadta Luthert. Melanchton — mikor Erasmus munkáját elolvasta, azt irta neki, hogy müve mérsékelt hangon van ■
