Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
35 janak s ha a jó szó nem használ, a felkelésnek fegyverrel is ellene szegüljenek ; a bünö'söket megbüntessék, mert ezzel Istennek tetsző dolgot cselekesznck. Mire Melanchtonnak ez a munkája megjelent, akkorra már a frauenhauseni ütközet megtörtént. Az urak a jobbágyokat még jobban elnyomták. Melanchton most egy utóiratban arra kérte a fejedelmeket, hogy a büntetésben mértéket tartsanak, az ártatlanokat ne bántsák ; felejtsék el bántalmaik és veszteségeiket; bocsássanak meg a szegény, elámított népnek. Mig Melanchton lelkét az a sok kin. az a sok veszteség, a mi az országot ebben a szerencsétlen évben érte, — egyre gyötörte, egyszer ezek azt hallja: Luther nősül! Nem tudta semmikép megmagyarázni, mi lehet annak az oka, hogy Lutherre ezek a szerencsétlenségek nem hatnak és őt meg nem szomoritják. Majd attól félt, hogy barátja jó hírneve e nősülés által csorbát szenved. Majd meg azzal vigasztalta magát, hogy a házas-élet, bármily kevésre becsülik is némelyek, még is csak szent dolog. Aztán ha esetleg elhamarkodás, meggondolatlanság van is Luther dolgában, ne vezettessük félre magunkat! Hátha Isten e házasság által különös módon akar közremunkálkodni a nagy és szent ügy előmozdításában. S mivel úgy tűnt neki, mintha Luther maga is megütközött volna gyors elhatározásán, nem szólt előtte aggodalmairól, sőt inkább igyekezett vigasztalni és felvidámitani. E nyugtalanságokhoz hozzájárult a Luther és Erasmus között még 1524-ben elkezdődött harcz. A ki Erasmust a maga valóságában nem ismeri, nem képes felfogni, miért támadta meg egymást ez a két kiváló 3*
