Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

V. Melanchton theologussá

34

mely énekelve s imádkozva várta az égi seregek segélyét. Münzert elfogták s Mühlhausen előtt gyötrő kínzások között kivégezték. Melanckton, bár sok ártatlan, elámított nép vére folyt, mégis örült a győzelemnek ; azt hitte, most már csendesség lesz, mert az „ördög szövetségesét“, Münzert elérte a bosználló sors. Később meg is irta Münzer Tamás történetét.

Melanchtonnak a pór-háboruk idejében való működése nemcsak erre szorítkozik. — Lajos pfalzi választó fejedelem békésen óhajtott jobbágyaival kieg3Tezni. Felkérte Melancktont, „mint a ki születése és neveltetésére nézve szintén pfalzi s a ki a szentirásban való jártasságáról oly nevezetes s a békére hajlandó,“ hogy ha csak teheti, a jobbágyokkal való egyezkedésre jelenjék meg Heidelbergben, vagy ha ezt nem tehetné, Írja meg, hogy az evangélium szerint mivel tartoznak az urak alattvalóik s az alattvalók uraik irányában ?

Melanchton nem jelenhetett meg Heidelbergben, hanem felelt a pórok 12 pontjára. Abból indult ki, hogy mivel a felkelők minduntalan az evangéliumra hivatkoznak, anélkül, hogy tudnák: mi van az evangéliumban; szükséges, hogy az evangélium alapján tanítást adjon ; annyival inkább, mert izgatok az evangélium jelentését elferdítettél, előttük. Meg van győződve, hogy ha magát az evangéliumot ismerik, rágondolnak Isten itélőszékére, lemondanak bűnös cselekedeteikről s feleségeik s gyermekeiket nem döntik a nyomorba. Majd elmondja, mi a kötelessége a keresztyén embernek az evangélium tanítása szerint felebarátai és feljebbvalói iránt. Megczá- folja a 12 pontot egyenkint; de egyszersmind a fejedelmeket is inti, hogy alattvalóikkal emberségesen bán-