Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

V. Melanchton theologussá

31

Nausea most arra kérte, foglalná nézetét Írásba. Melanckton ezt is megtette s a többek közt ezeket hangsúlyozta: Luther nem a szertartások eltörléséből indul ki, sokkal fontosabb az, a mit tanít: mi kü- lömbség van az emberi és isteni igazságszolgáltatás között. Ezekben a Szt. Írást kell követni, ha a lelki- ismeretet jó útra akarjuk vezérelni. Luther tanainak igazsága mellett évszázadok eseményei tanúskodnak. Azt, hogy az emberi szokások és nézetek nem üdvözítenek, be kellett bizonjdtani. A hol a szertartások nem ártanak, ha velük visszaélés nem történik, a béke kedvéért belenyugszunk, hogy azok tovább is megmaradjanak.

Mikor Frankfurt közelében utaztak, Hesseni Fölöppel találkoztak, ki a heidelbergi lavagjátékokra ment. Ez megállította az utasokat. Oda lovagolt Me- lanchtonhoz s megkérdezte tőle: Nem ö-e Melanchton? Mikor „igen“-nel felelt s tisztelete kifejezéséül lováról le akart szállni, a fejedelem azt mondta neki: Maradjon csak a lovon, térjenek inkább vele vissza, háljanak meg nála; úgy is szeretne egy és más dolgot Melanchtonnal megbeszélni; ne féljenek semmit, nem lesz semmi bántódásuk. Melanchton erre azt felelte: nem fél semmit a fejedelemtől, aztán nem is az az ember, a kinek valami veszteni valója volna. Erre a fejedelem nevetve azt mondta: „No, no! azt hiszem, ha Campeggi nuntiushoz vezetnélek, ki most szintén Heidelbergben van, aztán neki kiszolgáltatnálak, akkor ezt a szívességet ő nagyon, de nagyon megköszönné nekem!“ Melanchton tovább lovagolt a fejedelemmel, de csakhamar észre vette, hogy a fejedelem gondola-