Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

V. Melanchton theologussá

tai most egészen máson járnak, mint a vallási dolgokon. A fejedelem kérdezett egyet mást tőle. Melanch- ton tiszteletteljesen felelt a kérdésekre. Majd arra kérte Melanckton a fejedelmet, hogy útjokat tovább folytathassák. A fejedelem engedett a kérésnek, el- bocsájtotta őket, de csak azon feltétel mellett, hogy Melancbton, mihelyt hazaér, öt a vallási dolgokról valamivel részletesebben s ha csak lehet minél előbb tudósítsa. Melanchton adott Ígéretét be is váltotta. Megírta s a fejedelemnek el is küldötte „a megújított keresztyén vallás rövid foglalatja“ ez. munkáját.

Wittenbergbe visszaérkezvén, aggasztó sejtelmek fogták el kebelét. Nem annyira a jelenen, mint az ismeretlen jövőn tűnődött. Volt is oka rá. A lovagokat, kik az egyházi és politikai szabadság érdekében keltek fel, leverték, a nürnbergi birodalmi gyűlés (1524) melyen a pápa békülékeny természetű követe igy nyilatkozott: „A főből indult ki a romlás a tagokra, a pápától terjedt az a főpapságra: mindnyájan hibáztunk, egyetlen egy sincs közöttünk, a ki nem tévedett volna“ ; mondom ez a gyűlés két táborra osztotta a fejedelmeket. A vallássí térről leszorított újrakeresztelők s köztük Münzer Tamás, az elnyomott pór-osztály segítségével akarták magas röptű terveiket megvalósítani. A pórok előtt prédikált Münzer a papi-és világi hatalom megszüntetéséről, a mennyei birodalom felállításáról, a melyben minden egyenlő lesz, az úr és a paraszt, a gazdag és szegény közötti külömbség megszűnik. S mindezeket az „evangéliumi szabadság“ nevében prédikálta. Mi lesz ennek a vége? Ennyire kellett a sátán közreműködése folytán a tiszta tudománynak fajulni?