Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
ról, letérdelt s igy imádkozott: Ok Uram és én Istenem, hálát adok neked, mert megengedted érnem, hogy ismét hazám földére léphetek ! Brettenben édes anyjánál volt szálláson. A kei- delbergi egyetem értesült arról, hogy Melanchton otthon van, jóvá akarta tenni abbeli hibáját, a melynél fogva a fiatal Melanchtonnak 1511-ben nem adta meg a magisteri czimet. Megajándékozták tehát most a hires férfiút egy ezüst serleggel. — Melanchton utitársai átrándultak Baselbe, hogy Erasmnsnál tiszteletüket tegyék. Mikor visszaindultak Wittenbergbe, Heidelbergen át Frankfurtnak vették útjokat. Gampeggi pápai nuntius is hirét vette, hogy Melanchton erre utazik. Szerette volna öt a római szt. szék számára megnyerni, vagy ha ez nem sikerül, ártalmatlanná tenni. Megbízta tehát egyik emberét, Nausea Frigyest, beszéljen Melanehton- nal, puhatolja ki vágyait és nézeteit. A találkozás meg is történt. Mikor halottá Melanchton, mi mindent Ígérnek neki elvei megtagadásáért s a Luthertől való elpártolásért, csak annyit mondott rá: A mit igaznak tartok és tanítok, nem egy ember kedvéért tartom igaznak s nem is azért tanítom, hogy tanításommal hirt, nevet vagy vagyont szerezzek. Sorsomat elvbarátaimétól nem választom el ezután sem. Törekvésem eddig az volt, hogy az evangélium tiszta tudománya szorgalmas tanulás és nem czivakodás árán tartassák fenn. Ezután is erre törekedem. Kik a békét és a közjót őszintén óhajtották, arra intettem eddig s arra intem azután is, hogy a sebeket, a miket hiábavaló volna takargatni, gyógyítani igyekezzenek !
