Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

V. Melanchton theologussá

27 Karlstadt elkezdett a tudományok haszontalansá- gáról prédikálni, az egyetemi hallgatóknak azt aján­lotta : menjenek haza, műveljék a földet, mei’t csak igy teljesitik Isten azon parancsolatját, hogy az ember arczája verítékével egye kenyerét. Az ilyen tanítások hatása csakhamar az lett, hogy az egyetem tanulói­nak száma napról-napra kevesebb lett. Melanchton, da­czára nagy tudománya és tehetségének, nem mert ezek ellen fellépni. Mikor barátai kérték, intették, dorgálták, mindig csak azt hangsúlyozta: Ezek az emberek foly­ton Lutherre hivatkoznak; senki se képes őket felvi­lágosítani csak Luther. Luther maga is megdorgálta barátját, miért tűri ezeknek az embereknek garázdálkodását, hiszen Me- lanchtonnak több tehetsége és ismerete van, mint neki. Melanchton állhatatosan megmaradt azon a nézeten, hogy az újra keresztelőkkel csak Luther végezhet. Me­lanchton ezen eljárását igen sokan gyávaságnak mond­ják. Nem kell azonban elfelednünk, hogy egy és más dologban más véleménye volt, mint Luthernek, de annyira tisztelte barátját, hogy a hittudományi dol­gokban egyéni nézetét mindig alárendelte Luther meg­győződésének. Úgy látszik, most is attól félt, hogy né­zetei Lutherével esetleg nem egyeznének meg. Ezért követett el mindent, hogy barátját a Wittenbergbe való visszatérésre rábírja. Luther, nem törődve a feje­delem tilalmával, 1522. márczius 7-én visszatért s hatalmas predikáczióival lecsillapította a kedélyeket. Most már Melanchton azon volt, hogy a theolo- giai tudományok előadásától megszabadulhasson s ide­jét egyedül a régi remek-irók tanítására szentelhesse.

Next

/
Thumbnails
Contents