Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

V. Melanchton theologussá

Azt állította, hogy a hittudományoknak sokkal nagyobb szolgálatot tesz, ha a theologusokat előkészíti a latin és görög nyelv alapos ismeretére, mintha latinul és görögül nem tudó theologusoknak magyarázza a szt. írást. Azt szokta mondani, a kik a szt. írást az eredeti nyelvek tudása s más tudományszakokban való jártasság nélkül akarják tanulmányozni, hasonlóan cse- lekesznek, mint az a madár, a mely toll nélkül repülni akarna. Spalatinnak meg azt irta: A tudomásoknak a vallási dolgok tárgyalásánál is meg van a maguk értéke. Óv mindenkit attól a ferde nézettől, hogy a theologusnak a világi tudományokra nincsen semmi szüksége. Itt kell az alapott lerakni, mely nélkül a fontosabb dolgokat nem lesznek képesek kellő sikerrel elvégezni. E tárgyban magát a fejedelmet is felkereste, azt mondván: Azokra is gondot kell fordítanunk, a kik inkább a világi, mint az egyházi tudományokat óhajtanák nálunk tanulni; mert másként hiába töltik nálunk idejöket. Arra kell törekednünk, hogy midőn tőlünk távoznak, tanultabbak s műveltebbek legyenek, mint mikor hozzánk jönnek.

Luther azonban nem engedett. Először is átnézette vele az új testamentum fordítását; aztán 1522- ben tudta nélkül kiadta azokat a jegyzeteket, miket Melanchton Pál apostolnak a korinthusiak és rómaiakhoz irt levelei mellé magyarázatként lediktált tanítványainak. E jegyzetek elé Luther egy levelet irt, a melyben a következőket mondja: ne haragudj és ne vétkezzél, feküdj le és hallgass! Én vagyok, ki ezeket a te jegyzeteidet kinyomatom és neked magadnak is megküldöm. Ha te nem tetszel magadnak, okosan te28