Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
26 igyekezett enyhíteni lelke komorságából keletkezett betegségét, addig a reformatio békés menetét Karlstadt és társainak fellépése zavarta fel. Karlstadthoz csatlakoztak a zwickaui próféták. (Storch Miklós, Thomae Márk és Stübner Márk). A próféták azon törték a fejüket: miként kellene az egyházi javakat elfoglalni, a fejedelmeket megbuktatni s a köztársaságot felállítani. Ebben a köztársaságban aztán egyenlő súly-, mérték- és pénzrendszert is hoztak volna be. Meg is kezdték a misemondó ruháknak, a képeknek feldulását és a templomokból való kidobálását. 4 prófétáknak Zwickauból menekülniük kellett. Most a főbbek Wittenbergbe mentek. Melanchton a választófejedelemtől türelmet kért számukra, nyert is azon feltétel mellett, ha ezek a csend- és rendzavarástól tartózkodnak. Melanchton ennél tovább is ment, az újrakeresztelök legtudósabbját — Stübner Márk Írót házába fogadta; nem tndni azért-e, mert megsajnálta, vagy pedig ki akarta ismerni. Stüb- nerről azt állították : jól érti a szent Írás valódi értelmének megmagyarázását. Szent irás magyarázatai által Wittenbergben is többeket, köztük Cellarius Mártont, Melanchton barátját is megnyerte az ábrándozók fele- kezetének. Miféle ember volt Stübner, kitűnik a következő esetből. Egy alkalommal Melanchton nyugodtan irt a szobában, Stübner mellette ábrándozott és úgy látszott, mintha szundikálna. Egyszer csak azt kérdi Melanchtontól: mit tart aranyszájú Szent Jánosról ? Melanchton erre azt felelte: Igen becsülöm, ámbár néha nagyon is bőbeszédű. Stübner erre csak annyit mondott: „Éppen most láttam, milyen szánandó állapotban van a — purgatóriumban!“