Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek

21

ki Lipcsében. A tanulók egy része elszéledt, másrésze pedig, v onzatvaLutherésMelanchtonhirnevétől is, átment Witten- bergbe, igy a tanulók amúgy is szép számát szaporította.

Az a munkálkodás, a mit Melanckton már ekkor kifejtett, bámulatos volt. Barátai attól féltek, bogy a sok munka alá ássa amúgy is gyenge egészségét. Minden kérés, fenyegetés haszontalan maradt. Luther irt Rotterdami Erasmusnak, kit Melanchton nagyon tisztelt s bepanaszolta nála Melanchtont. A fejedelmet is felkérte, tegyen valamit, hogy az az ember ne dolgozzék egészsége rovására. — Erasmus intette is Melanchtont hogy tanulmányai- és munkálkodásában tartsa meg az okos mértéket, annál tovább szolgálhat a tudományoknak. A fejedelem meg azt irta: ne dolgozzék annyit, aztán a szív vidámitására felajánlotta neki saját pinczé- jét, hozzá tevén: ha Pál apostol szavaiban hiszel, hinned és követned kell abban is, mikor azt mondja: a test is megkívánja a magáét.

Barátai átlátták, hogy magára hagyatva, agyon dolgozza magát s idő előtt sírba dől. Mikor aztán semmi sem használt, valamelyik azt találta mondani: meg kell öt házasítanunk, legalább lesz valaki, a^ki gondját viseli ! Az eszme tetszésre talált. Azt gondolták, ha a családi élet kötelékei Wittenberghez fűzik, nem egy könnyen lehet innen elcsábítani s e mellett a családi élet örömei s gondjai elvonják a túlságos szellemi munkától. Addig beszéltek neki, addig dicsérték előtte a házas élet előnyeit, mig Melanchton nehezen ugyan, de mégis beleegyezett. 1520 november havában sok tekintélyes és tudós ember jelenlétében megesküdött néhai Krapp János wittenbergi polgármester Katalin leányával.