Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek
20 Erre dr. Eck méregbe jött, keményen megtámadta Melanchtont s egyszerűen wittenbergi grammatikusnak nevezte, mintha Melanchton a theologiához és vallási dolgokhoz nem is konyitana. Melanchtonnak ez a nemvárt megleczkéztetés rosszul esett. Hiszen levelében sem az egyik, sem a másik fél mellett nem foglalt állást. Restelte is a dolgot, mert a wittenbergi egyetemen a görögnyelv tanítása mellett Pál apostolnak Tituszhoz irt levele, továbbá a zsoltárok könyve és Máté evangéliumáról is tartott előadásokat. Luther azt mondta ezekről: „Csak azt sajnálom, hogy Fülöp reggeli hat órakor tartja előadásait s igy nem vehetek részt; de a többieket mind elküldöm. Ez a görög még a theologiában is túl tesz rajtam.“ Eck vádjaira Melanchton szerényen válaszolt; de kétségbe vonta, hogy a szent-atyák iratai a hit dolgában olyan tekintélyül szolgálhatnának mint a biblia, majd azt mondja: jobb volna, ha bennünket a hit dolgaiban kicsinyeket, a tudós férfiak a biblia olvasására buzdítanának a helyett, hogy kevély beszédjükkel elijesztenek a bibliától. Luther pedig igy nyilatkozott: Piilöp Ítélete- és véleményére többet adok, mint egy regiment Eckre. Azt sem szégyenlem bevallani, hogy bár mind az a czimem megvan, a mi Ecknek, véleményemet e „grammatikus“ nézetének alárendelem. Ezt eddig is tettem s teszem ezután is. Nem imádom Fülöpöt, ő is Isten teremtménye, de igen is tisztelem Isten csudálatos munkáját benne. A hires vitatkozás után nem sokára dögvész ütött ■ .lú-aü'as!
