Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek

IB

gonosz dolgokat. Tanuljatok görögül — s higyjétek el nekem, a ki a görögnyelvet nem érti, a latint sem foghatja fel tökéletesen. A mi engem illet — igy végzi beszédét — nem kímélek sem időt, sem fáradságot, hogy kegyelmes fejedelmünk hozzánk kötött várakozásának megfelelhessek s tanitvá- nyaimat azokra megtaníthassam, a miknek az életben hasznát vehetik.

E beszédre az öröm és lelkésedés általános lett. A hallgatók elteltek a fiatal tüdős csudálatával. Luther éles szeme azonnal látta: milyen kincset nyert a wittenbergi egyetem Melanchtonban. Meg is irta Spalatin- nak : „ Mélánchton igen ügyes és tudományos beszédet tartott, a melyen valamennyien örültünk és csodálkoztunk. Nem tekintünk mi már külsejére, hanem azt a tudományt csodáljuk, a mi benne rejlik. — Azt az egyet azonban el ne feledd, hogy a fejedelem pártfogásába minél hathatósabban ajánld. — A mig magunknál tarthatjuk, nekem nem is kell más görögnyelv tanító. Egy van, a mi aggaszt: gyenge szervezete a mi életmódunkat bajosan bírja ki. Aztán, a mint hallom igen csekély fizetése van. A lipcseiek már is dicse- kesznek azzal, hogy elviszik tőlünk. Már mi előtt hozzánk jött volna, mindenkép csábítgatták a Lipcsében való maradásra.“ — Másik levelében pedig azt írja: „Fülöp tanterme a zsúfoltságig telve van hallgatóval; valamennyi theologus tódul hozzá s ma-holnap mindnyájunkat göröggé tesz. Zsidóul is tanit. Hűsége, szorgalma a mértéket meghaladja. Nincs egy szempillanat, a melyben tétlenül ülne.“

Reuchlinnek meg ezt írja: „Melanchton a tudó-