Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

106

kardcsapás nélkül elfoglalta. Kristóf würtenbergi, Frigyes pfalzi fejedelmek bocsánatért esdekeltek. Ágosta, Ulm egymás után meghódoltak. A protestánsok seregei is gyülekeztek, de a sok vezér, a tervezgetések, még inkább a féltékenység útjában állott annak, hogy teljes erejüket kifejtették volna.

Mig a protestáns fejedelmek igy versengettek, Móricz megtámadta János Frigyes országát. Erre a hírre a birodalmi átokkal sújtott uralkodók haza siettek. Mikor János Frigyes haza érkezett, szorongatni kezdé Móriczot, de Mühlberg mellett, a lochaui mezőn (1547 ápr. 24) seregét tönkretették s magát is elfogták. János Frigyes felesége a várat átadni vonakodott s hitéhez hű maradt s hogy erre rákényszeritsék, férjét halálra ítélték, mig nem a wittenbergi capitulaczióban (május 19-én) a halálitéletet életfogytig való börtönre változtatták, birtokaitól, fejedelmi méltóságától megfosztották. János Frigyes ebbe beleegyezett, de arra már nem tudták bírni, hogy a vallás dolgaiban valamit engedjen.

Hesseni Fülöp — veje Móricz tanácsára — feltétlenül megadta magát a császárnak. A császár előtt Halléban térden állva kért bocsánatot, a ki öt adott szava ellenére elfogatta s börtönbe vettette.

Melanchton napjai könyhullatások között teltek. „Ha az Elbe habjait látom“ — igy ir barátjának, „nagyot sóhajtok s azt gondolom mellette, ha képes volnék annyit sírni, hogy az Bibéhez hasonlóan folynék kényeimnek árja, a testvérháborún való fájdalmamat nem tudnám elsírni.“ Arról, hogy Wittenbergből meneküljön, kezdetben hallani sem akart, de mikor Móricz seregei betörtek, akkor az egyetem rektora, Cruciger, felosz-