Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

107

latta az egyetemi ifjúságot (1546 nov. 6.) Melanchton most Zerbst-be menekült.

Kezdetben az volt a czéljuk, hogy az ifjúságot Magdebnrgban összegyűjtik s az előadásokat itt folytatják, azonban tervük nem sikerült. Mélánchtont több helyre meghívták, hogy meneküljön hozzájuk, ’de ő nem tudta magát erre elhatározni. Zerbstben értesült Anna leánya elhunytáról, a mühlbergi ütközetről és a fejedelem elfogatásáról.

Mikor a veszedelem egyre fenyegetőbb lett, előbb Magdeburgba, majd Braunschweigbe végre pedig Nord- hausenbe menekült. Ez idő tájban hívták meg Tübingába tanárnak. A wittenbergi egyetem ügye azonban annyira szivén volt, hogy a szerencsétlen napokban nem tudott tőle megválni. Aztán meg arról értesült, hogy Wittenberg a választó fejedelemi méltósággal Móricz herczegé ]ett s ennek az a szándéka, hogy az egyetemet újra berendezi.

Az egyetem rektora felhívta a szétszóródott tanárokat, térjenek vissza Wittenbergbe. Később maga Móricz Lipcsébe hívta össze a tanárokat. Itt arra kérte Me- lanchtont: fogadja el a lipcsei tanárságot. Melanchton megköszönte a fejedelem szívességét, nem fogadta el a meghívást, hanem visszatért barátaival julius 25-én kedves Wittenbergébe. Október 16-án megnyitották az egyetemet, 18-án haza hívta a még mindig Nordhausen- ben levő családját és 24-én megkezdte előadásait.

A weimári udvarban, hol most János Frigyesnek hasonnevű fia lakott, nem boesájtották meg Melanchton- nak, hogy Móricz szolgálatába lépett. Annál jobban nehezteltek rá, mert csak nem rég azt irta János Fri-