Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

I. Melanchton szülői. Gyermek kora

3

tetősükről. Eleinte a bretteni iskolába adta fel, azonban a városban járvány ütött ki, ebbe a tanító is beleesett. Ekkor kivette a gyermekeket az iskolából. Most aztán elhatározta, hogy a gyermekeket otthon taníttatja és sógorához, a hires Reuchlin Jánoshoz fordult: küldjön a gyermekek mellé alkalmas tanítót. Reuchlin küldött is egy Hungarus János*) magyar származású ifjút.

Hungarus János hamar észrevette Fülöp kitűnő tehetségét, nagy gondot fordított arra, hogy a gyermek a latinnyelvet jól megtanulja. E nyelvet könnyen tanulta, aztán igen nagy hajlama volt arra, hogy másokkal vitatkozásba ereszkedjék. Mikor a városba vándordiákok érkeztek, felkereste őket s fogós kérdéseivel a már baj- szos-szakálos embereket nem egyszer zavarba ejtette, sőt sokszor le is győzte. Öreg apjának ennél nagyobb örömet nem is szerezhetett volna! — Hungarus János jó tanító volt; gondoskodott arról is, hogy növendékének necsak eszét képezze, hanem szivét és lelkét a jó befogadására előkészítse. Nem egyszer ismételte e mondást : Fülöp, légy ovatos és engedékeny! Maga Me- lanchton azt Írja róla: „Jeles nyelvtudós volt, engem is szigorúan fogott a nyelvtanra. Valahányszor hibát ejtettem, megvert — de okos mértékkel. így aztán nyelvészt csinált belőlem. Különben igen jó ember volt; szeretett, mintha fia lettem volna; én is szerettem őt, mint atyámat.“

Az 1507-dik esztendő sok fájdalmat hozott a 10 éves gyermekre. Október 16-án meghalt nagy apja, 11. napra utána édes apja. Ez utóbbinak a halála nem volt ugyan váratlan, mert már négy év óta folyton bete*) Meghalt mint pforzheimi evang. lelkész 1553-ban.

1*