Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

I. Melanchton szülői. Gyermek kora

4

geskedett. Azt mondják, betegségét azzal szerezte, mert egy megmérgezett kútból ivott. A súlyos beteg édes apa halála előtt harmadnappal magához szólította gyermekeit s igy szólt hozzájuk: „Látom, meg kell halnom ! Legyetek valamennyien jámbor és istenfélő emberek. Tudom azt is, hogy az egyházban forrongás van • ti maradjatok hívek vallástokhoz; ismerjétek meg a jó Istent, cselekedjétek a jót és igazat, hogy Isten országára méltók lehessetek!“ Bármily hosszú volt a betegség, azért a halál a családban mély fájdalmat okozott. Melanchton anyja öt gyermekkel őzvegyen maradt s az árvák közül a legöregebb sem volt még 11 esztendős.

Reuter János özvegye hallotta testvérétől, milyen jó iskola van Pforzheimben. Oda költözött hát, hogy a gyermekek iskolába járhassanak. Ennek az iskolának az igazgatója Simler György, a későbbi egyetemi jogtanár. meszsze vidéken arról volt nevezetes, hogy görögül és zsidóul is tudott. Segédje, Hildebrand is igen tudományos ember hírében állott. Melanchtont mind a ketten nagyon megszerették s rajta voltak, hogy minél derekabb embert neveljenek belőle. A tanulókat nyilvánosan csak a latinnyelvre oktatták ugyan, hanem a kiket nagyon megszerettek, azokat magán utón tanították a görögnyelvre Is. Melanchton e kiválasztottak között volt és pedig az első helyen!

Reuchlin gyakran meglátogatta testvérét s a többek közt arról is kérdezősködött: mit "csinálnak, hogy viselik magukat a gyermekek? Aztán sorra kérdezte őket. A három (Reuter János, Schwarzerd Fülöp és György) közül különösen kivált Fülöp. Meg is szerette öt, megajándékozta egy görög nyelvtannal, szótárral és