Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - II. Fejezet: A hitigazság alanyáról, vagyis az emberről és müvéről

1. Az ember fogalma — notio hominis —. Az ember mint a theologia alanya — subiectum theologiae — Istentől teremtett — a Deo conditum —, közelebbről Isten képével felékesített — imagine Dei eondecoratum — eszes lélekből — anima rationali — és szerves testből — corpore organico — álló lény — animál —, arra rendelve, hogy Istent igazán tisztelje — Deum sincere colendum —, kegyesen — pie — éljen s az örök üdvösséget — aeternam beatitatem — elnyerje. E szerint az ú. n. dichotomistikus nézet, vagyis az anthropologiai dualismus helyes. 2. Az emberi nem elterjedésének módja — modus propagationis —. Hogy az emberi nem egy emberpártól Adámés Évától származott, az iránt semmi kétség. A monogenismus tana mellett úgy a Szent-írás, mint a symbolicus könyvek határozott tanúbizonyságot tesznek. Hasonlókép bizonyos az is, hogy valamint Ádám és Éva úgy a többi emberek is Isten teremtményei, még pedig amazok : a feltétlen mindenhatóság — omnipotentia absoluta —, emezek: a feltétes mindenhatóság — omnipotentia ordináta —, vagyis az Isten által rendelt természetes nemzésnél fogva. Minthogy azonban a teremtésről szóló általános tanból, közelebbről a közvetlen és közvetett teremtés — creatio immediata et mediata — között tett különbségből folyólag csakis a test tekinthető közvetve teremtettnek, ellenben a lelket, a közvetlen teremtő isteni ténykedésre kellene viszszavezetnünk: a lélek teremtésének a test természetes nemzéséhez való viszonyát, szóval az emberi nemnek az első emberpártól való leszármazása módját illetőleg közelebbről is meg kell jelelnünk álláspontunkat. E részben háromféle nézet fejlődött ki: a) a praeexistentianismus szerint a világ kezdetekor az első teremtésben — creatio príma — megteremtett öszszes lelkek esetről-esetre egyesülnek a természetes uton nemzett főtuszszal. E nézetet, melyet Plató s Philo nyomán különösen Origenes terjesztett s úgy a régibb mint az újabb korban nevezetes követőkre (Lessing, Kant) talált, az egyház már az V-dik egyetemes (konstantinápolyi) zsinaton — 540. — elkárhoztatta; b) a creatianismus szerint Isten a lelkeket a foganás pillanatában közvetlenül maga teremti bele a természetes uton nemzett főtuszba. E felvétel, mely már Aristotelesnél is előfordul s melyre a Szent-írásban is találtak alapot — Ezs. 57.16., Jer. 38. 10., Ján. 5. 17. — az ó-kori orthodox atyáknál