Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - II. Fejezet: A hitigazság alanyáról, vagyis az emberről és müvéről
Hniliczenus János, De homine et imagine Dei in nomine ante lapsum. Zsolna. 1665. Darwin, Az ember származása. 2. k. Budapest. 1881. U. a. A fajok eredete. 2. k. Budapest. 1872. Topinard, Anthropologia. Budapest. 1878. MiJcó, Az ember őstörténelme. Csáp M., Az ősnemzés. (L. Term. T. Közi. 2. és 4. k.) Györy D., Az ember eredete és osztályozása. (L. Hatala Egyh. Lapok. 1869. évf.) Péterfi D., Darwinismus és vallás. U. a. Czélirányos darvinismus. (L. Ker. Magvető XVII. és XVIII. k.) Az ember Isten teremtménye — creatura Dei —. Isten teremtette az első emberpárt, Ádám és Éva testét s lelkét — Adami et Hevae corpus et animam —, ugyanő teremte s teremti a többi embereket, a mi testünket és lelkünket is — corpora et animas nostras —. Az ember, mint ilyen isteni teremtmény testből s lélekből áll — corpus et anima — fel, van ruházva érzékekkel — sensus és észszel — ratio —. Szóval az ember érzéki eszes lény, kinek számára s szolgálatára rendelvék az összes teremtett dolgok — omnia, quae coram oculis intuemur — s kinek Isten különösen is gondját viseli — Dei nos curae sumus —. De különbség van az emberi természet között, úgy, a mint azt Isten eredetileg — ante lapsum — teremtette s a minő az jelenleg — post lapsum —, noha teste, lelke eset előtt és eset után is Isten teremtése. Eredetileg ugyanis az emberi természet — natura — romlatlan, tiszta és szent — pura et sancta — volt, jelenleg már romlott — iam corrupta —. S minthogy e különbség oly nagy, akár csak az Isten és Ördög műve közt való különbség — differentia inter opus Dei et inter opus diaboli —, szükségképen külön kell szólanunk az ember eredeti vagy romlatlan — incorruptus — és jelenlegi vagyis romlott — corruptus — állapotáról. 25 ) 25 ) F. C. P. I. Epit. Árt. I. De Pecc. Orig. 4. p. C. Minor. P. II. Symb. Apost. Art. I. 2. p. C. Maior. P. II. Symb. Apost. Art. I. 17. p. F. C. P. I. Epit. Art. I. De Pecc. Orig. 2. p.
