Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

hogy a Szent-Lélek kimegy az Atya- s Fiúból — Spiritus Sanctus a Patre et Filio procedens —.

20

) 1. A Szent-háromság fogalma. A Szent - háromság, melyet már az O-testamentom — V. T. — is világosan — clare et perspicue — tanít s mely az emberi ész által felfoghatatlan s megismerhetetlen titok — vnig vovv, vniq lóyov v.ai v7i€Q naoav mxáhfjxpiv mysterium — tanilag a végre állapíttatott meg, hogy az írásban foglalt — in Scriptura tradita — eredeti értelme valami módon — aliquo modo — és pedig úgy legyen kifejezve, hogy az eretnekek — haeretici — azt meg ne hamisíthassák — ne possunt insidiosa .interpretatione eludere —. A szent-háromsági dogma veleje a következő tételbe foglalható: Isten hármas, az az a lényegben egy Isten a viszonyos lét hármas módjával bir — Deus est trinus hoc est, in essentia unus, tres habet subsistendi módos —. Ez alapon a Szent-háromság fogalma imigyen határozható meg : A Szent-háromság Istennek olyszerű viszonya, minélfogva az egy isteni lényegben három isteni személynek van viszonyos léte. — Trinitas divina est ea Dei relatio, qua in una essentia divina tres subsistunt personae divinae —. E meghatározásban közelebbi meghatározásra szorul: a) a lényeg — essentia — fogalma. A lényeg — essentia, ovoicc, substantia, qjíoig, natura — magának az Istennek azon misége — est ipsa Dei quidditas — minélfogva Isten az, a mi — per quam Deus est id, quod est — vagy : azon végtelen ereje — ea vis infinita —, minélfogva az Isten Isten — qua Deus est —. A lényeg — essentia — e szerint egy és osztatlan — una et indivisa —, Isten mindhárom személyével közös — tribus deitatis personis communis, — azaz nincs rész szerint — partialiter — a három személyben — in tribus personis, ita ut pars eius sit in patre etc. —, hanem egészben megvan mindenikben — tota est in patre, tota in filio etc.; b) a személy — persona — fogalma. A személy — persona, ngÓGiúnov, vnóozaoig —, a sajátos léttudat — ens sui con20

) F. C. P. II. Sol. Deel. Art. VIII. De Pers. Christi. 33. p. F. C. P. II. Sol. Deel. Art. XI. De Aetern. Praed. 66. p. A. S. P. I. I. C. A. P. I. Art. I. De Deo 4. p. Symb. Athas. 25., 29., 31. p. A. C. P. I. Art. I. De Deo. 3. p. Symb. Äthan. 4., 5. p. Symb. Nicaen. 2., 7. p.