Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

scium — vagy egyéni, tudatos és közölhetlen állag — substantia, suppositum, vq)iozá(A.evov, subsistens, individua, intelligens, incommunicabilis —, mely másban vagy mástól nem tartatik fenn — quae non sustentatur vei in alia vei ab alio —. c) a viszonyos lét — subsistentia — fogalma. A viszonyos lét — subsistentia — más mint az önmagán lét — existentia —. Minden Isten - személy exsistit, azaz létezik önmagára, külön, mint Isten, úgyhogy az Atya is, Fiú is, a Szent-Lélek is Isten, de egyszersmind mindenik subsistit is, a menynyiben bizonyos meghatározott személylyé egyik a másik által lesz — filius exsistit in se ipso, qua Deus, sed subsistit in essentia divina per Patrem, qua filius est —. 2. A Szent-háromság folyományai. A Szent-háromságból vagyis a három személynek az egy isteni lényegen belül való viszonyából szükségkép foly: a) A személyek egyenlősége — aequalitas —. Ezalatt értendő' az egylényegűség — consubstantialitas, ófAoovoia—. Mind a három személy egyenlőkép vagyis teljesen részt vesz az egy és osztatlan isteni lényegben — una, eadem et indivisa essentia div. —, mibó'l foly, hogy tehát csak egy Isten van. b) A személyek különbsége — distinctio —, nem különbözó'ség — diversitas —. Ezalatt értendő' a személyes jellem vagy sajátság— character hypostaticus seu proprietas personalis —, mint azon ismérvek — notae, yvcogíouata — öszszege, melyek az egy isteni lényegen belül az egyes személyeket külön-külön megilletik, egyiket a másiktól nem ugyan lényegileg — essentialiter—, mintha három természeti egyed — tria subiecta physica — léteznék, mert a lényeg — essentia — csak egy; de nem is névleg — nominaliter —, mintha három gondolati egyed — tria subiecta logica — léteznék, hanem valósággal — realiter —, azaz valódi személyi különbség szerint elválasztják. Ezzen ismérvek — notae — kétfélék: a) belsők — notae internae seu opera ad intra, immanentia, toónog foíéqgews — vagyis olyanok, melyek az egyes személyeknek az egy isteni lényegen belül való viszonyos léte — subsistentia — örök módját — ratio aeterna — külön-külön megjelölik. Ezeket szintén kétfélekép foghatjuk fel, t. i. mint személyes hatásokat — actus personales—, és mint személyes ismérveket — notiones personales —.