Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

a legfőbb cselekvőség — efficacitas summa —, minek alkotó elemei; aa) j óság — bonitas, benignitas —, mint mozdító ok Istenben arra nézve, bogy magán kívül világot akarjon, s abban jó tetszését — benevolentia — kimutassa, azt egésze s részeiben anynyi jóban részeltesse, menynyinek élvezetére az képes. Isten e jósága különösen az emberekhez való más-más viszonya szerint különböző nevet nyer: p. o. irgalmasság, otY.ztQf.iog, i'Xeog, zá önMyyva zov S-soü, misericordia — a menynyiben Isten a természetileg s erkölcsileg nyomorultat megszánja; hosszútűrés — /AaY.go&vi.da, ávo%r

h patientia, indulgentia, longanímitas, dementia — a menynyiben a bűnösök büntetésével késik, időt enged nekik a javulásra; kegyesség — XQV

0T

^

T

V^ l

e

~ vitás — a menynyiben a nyomort enyhíti; kegyelem — xágig, gratia — a menynyiben jótéteményéiben a méltatlanokat is részelteti s a bűnösöknek megbocsátani kész; ßß) szeretet — amor —, mint mozdító ok Istenben arra nézve, hogy a világban a maga képmását akarja s evvel önmagát, legbensőbb lényegét közölje. E szeretet első rendű tárgya — obiectum amoris primarium seu adaequatum — maga az Isten, mint legfőbb jó — amor naturalis seu necessarius —, másodrendű tárgya — obiectum amoris secundarium — a teremtett világ, hol is a szeretet közelebbről úgy jelentkezik, mint: a

±

) általános szeretet — amor universalis seu generalis —, ha Isten szeretetét általán a teremtettségre; ß{) különös szeretet — amor particularis seu specialis—, ha ugyanazt a teremtettségben az emberre; y

x

) legkülönösebb szeretet — amor specialissimus —, ha ugyanazt kiváltképen a kegyesekre vonatkoztatjuk. b. Az absolut akarat — divina voluntas —, melynél fogva Isten maga magának s a mindenségnek legfőbb oka — suprema causa —. Az isteni akarat (eltekintve a különféle helytelen felosztásoktól, minők: occulta et revelata, vagy: legális et evangelica, vagy: ordinaria et extraordinaria, absoluta et conditionata etc.): a) vonatkozással Istenre magára: aa) szükségszerű akarat — voluntas necessaria—, minélfogva Isten maga magát, mint legfőbb jót — summum bonum — akarja;