Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

ß) független a tér létformájától általán, azért megilleti őt negative az egyszerűség — simplicitas attr., quo Deus omnis matériáé ac divisionis expers est —, minek alfajai: az indivisibilitas és invisibilitas; positive megilleti őt a mérhetlenség — immensitas attr., quo Deus, nullis spatii carceribus circumclusus, ipsius spatii auctor est —; és független a térbe eső tevékenységektől, azért megilleti őt a mindenüttjelenvalóság — omnipraesentia attr., quo Deus nullis, spatii limitibus coercitus vi et efficacia sua omnia fert et movet —, még pedig kettős alakja szerint, t. i. mint ható jelenlét — omnipraesentia operativa(relativa), adessentia actualis, ivéoysLa, efficax operatio — a menynyiben Isten magából kilépve mindent létre hoz, mozgat és mint lényegszerű jelenlét — omnipraesentia essentialis, impletiva, substantualis adessentia Dei ad creaturas —, a menynyiben ő valósággal lényege szerint jelen van mindenütt, csakhogy nem helyileg — localiter seu circumscriptive —, sem végleg — definitive —, hanem betöltőleg — repletive — s így is nem testi, hanem isteni módon — non modo corporeo, sed divino, quod Deus nullo loco conclusus omnia loca propter essentiae suae immensitatem contineat omnia instar minutissimi puncti in se continens —, mert ő bárhol van jelen, teljesen jelen van — ubicunque est totus est —; y) végre minthogy az idő és tér az anyagi létezés formái, a mondottakból folyólag Istent általán az anyagi világgal szemben megilletik : negative az anyagtalanság — immaterialitas —, mivel ő általában minden öszszetétel nélkül való — omnis omnino compositionis expers est —; positive a szellemiség — spiritualitás —, mivel ő minden testi anyag nélkül való — omnis corporeae molis expers est —. B) Psychólogiai vagyis az Isten absolut szellemszemélyiségével járó tulajdonságok. Istent szellemszemélyisége szerint megilletik: a) Az absolut önérzet vagy tökélyes élet — vita perfectissima seu perfectio —, mivel Isten minden tökéletességet „ex se et per se habet". Főrészei: a) tekintve az isteni életet önmagán: tökéletes öntudat— conscientia sui perfectissima—, minek folyományai: a végtelen életteljess.ég — sufficientia — és végtelen életboldogság — beatitas —; ß) tekintve az isteni életet nyilatkozatában, vagyis ahhoz való viszonya szerint, a mi általa s rajta kivűl van : Masznyih: Ev. Dogmatika. 4