Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

Ez okon az isteni tulajdonságok, mint az absolut tökéletesség fogalmában rejlő jegyek : szükségszerűek és lényegalkotók — necessaria et essentialia —, miket az Isten-fogalom sérelme nélkül — salva Dei notione — tagadni nem lehet — negari non possunt —. 2. Az isteni tulajdonságok különbsége — distínetio attributorum —. Az isteni tulajdonságok adott fogalma alapján döntendő el az a sokat vitatott kérdés : hol, magában Isten természetében, vagy csak az emberi gondolkodás természetében van-e az egyes tulajdonságok alapja? A scholastikusok két pártra szakadtak. Az ú. n. realisták , vagy fejük Aquinói Tamás után nevezett thomisták azt állitották, hogy az isteni tulajdonságok különbségének alapja magában Isten természetében van, következőleg, hogy azok egy a mástól objective, realiter vagyis oly formán különböznek, hogy Istenben minden egyes tulajdonságnak külön, mintegy helyileg is elválasztott realitás felel meg; viszont az ú. n. nominalisták — Occam Vilmos, Biel Grábor stb. — azt állították, hogy az isteni tulajdonságok különbségének alapja csupán az ember gondolkozásának természetében keresendő, következőleg, hogy azok egy a mástól csakis subiective, nominaliter vagyis pusztán névleg különböznek — omnem distinctionem esse solum in nominibus —. Mindkét nézet helytelen. Az isteni tulajdonságok, mint ezt már Augustinus is tanítá (1. De trinitate VI. 7. — : „eadem magnitúdó eius est quae sapientia et magnitúdó et eadem bonitas quae sapientia et magnitúdó et eadem veritas quae illa omnia et non est ibi aliud beatum esse et aliud magnum aut sapientem aut verum aut bonum esse aut omnino ipsum esse"), nem alapulnak Istenben létező külön-külön object.iv realitásokon, objective tehát egymástól nem is különbözhetnek, mivelhogy Isten lényege absolut egyszerű — Deus est summa simplicitas —; de másrészt az isteni tulajdonságok nem alapulnak csupán az ember gondolkozásában létező puszta névkülönbségen sem, mert úgy az Isten fogalma merőben élettelen, elvont üres képzetté fajulna; de igenis alapulnak magának az egyáltalános isteni lényegnek a világhoz való más-más viszonyulásán, illetőleg e viszonyulásnak, a mi tökéletlen gondolkodásunkból folyó megfelelőtlen — inadaequat — felfogásán: Ebből foly, hogy az isteni tulajdonságok nem az isteni lényegben, hanem csakis