Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

Phys. VIL,1. VIII. 3. 5., Metaph. XII. 6., v. ö. II. 2. — is előfordul. Ok ugyanis az áeiyiívrjTov — örök mozgó-ból —, vagyis a világi dolgok örökös mozgásából következtettek a mvxo%ivrjvov-ra, vagyis a magát mozgatóra, vagy mint a scholastieusok mondják, a primum movens-re. Tőlük vették át e bizonyítékot a scholasticusok, így nevezetesen Aquinói Tamás, ki — Summa theol. 1. 2. 3. — az Isten léte bizonyságára vezető viae-k közt említi a via-t, quae sumitur ex parte motus. (Primum movens, quod a nullo movetur, est Deus.) Ugyané bizonyítékot megtaláljuk más alakban Damascusi Jánosnál — De fide orthodoxa 1. 3. —: „Minden változó, létének oka — mondja — magán kivűl lévén, teremtett. $< Kell lenni tehát egy, változhatatlan s teremtetlen oknak. Ez az Isten: őe/iiovgyög axTiOTog xcu aTgemog. tovro ős %i av aXXo " ->' o ' sir] v xreog. De sajátkép a Leibnitz és Wolf-féle alakban ismeretes ez a bizonyíték. Leibnitz a „rationis sufficientis" alapján így okoskodott: Minden, a mit látunk, véges, korlátolt, esetleges, magában elégséges alapja, vagyis a mi létét szükségszerűvé tenné, nincs : kell tehát lenni egy lénynek, ki minden végesnek létalapja, de egyszersmind maga-magának oka — Theodicée 1. 7. Viszont Kantnál ugyanez a bizonyíték így hangzik: Ha valami létezik, valaminek szükségszerűen is kell léteznie. Létezem legalább én magam, létezik tehát legalább egy absolut szükségszerű — per se necessarium — lény is. y) A theologiái bizonyíték — argumentum theologicum —. Kétféle alakban fordul eló', t. i.: aa) az argumentum physico-theologicum, mely a természeti dolgok véges öszszefüggésébó'l — e nexu finaíi in rerum natura —, a világi dolgok czélszerű berendezéséből következtet a legfőbb rendezőre, kormányzóra, egyike a legkedveltebbeknek. Előfordul már Anaxagorasnál is, ki a világ anyagában — vlrj — rendező észt — vovg — tanított. Más változatokban Socratesnél — Xenophon Memor. Socr. 1. 4. —, továbbá Nagy Gergelynél (Oratio XVIII. 6.), Minucius Felixnél, Athanasiusnál, a scholasticusoknál, Melanchtonnál, Kálvinnál, az ó-prot. dogmaticusoknál, Leibnitznál, Wolfnál stb.; ßß) az argumentum ethico-seu historicotheologicum, mely viszont a történeti dolgok véges öszszefüggésébó'l — e nexu rerum in história gestarum finali — az emberiség életének czélos minőségéből következtet egy, a tör-