Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

téneti eseményeket tudatosan intéző legfőbb értelemre, a gondviselő Istenre. Előfordul Augustinusnál — De civitate Dei — Storrnál — Doctr. Christ, pars theoretica. 19. §. — Twestennél — Dogm. 2. 1. 24. — A történetből vett szokásos példák N.-Sándor, Guttenberg stb. b) Gyakorlati bizonyítékok — argumenta practica —: a) az erkölcsi bizonyíték — argumentum morale —, mely az emberi akarat törvényeiből — e voluntatis humanae legibus — következtet Istenre. E bizonyítéknak közelebbről két főalakja ismeretes : ad) argumentum conscientiae, mely a bennünk létező erkölcsi törvény tényéből, a lelkiismeretből következtet egy felettünk létező szent s jó törvényhozóra. Előfordul Tertulliannál — De anima naturale és Apol. Conf. 17. —, Melanchtonnál, Kálvinnál stb.; ßß) argumentum ethonomicum, mely az erkölcsi világrend folyamatából, közelebb az erkölcstörvénynek a boldogságvágygyal való öszszeütközéséből következtet egy igazságos, az ellentéteket a jövő életben kiegyenlítő, megfizető Istenre. E bizonyítékot tulajdonképen Kant szerzetté; ß) a történeti bizonyíték — argumentum historicuin —, mely a népek és bölcsek egyetértéséből — e consensu gentium ac philosophorum — az Isteneszme egyetemes tényéből következtet annak reális valóságára. Előfordul már Cicerónál is — De natura rerum I. 17. és Quaestion. Tusculanae I. 13. —, ki azt mondja : „Nulla enim gens tarn effera et barbára quäe non cognoscat esse Deum"; továbbá Alex. Kelemennél — Strom. V. 14. —, Lactantiusnál — Divina Instit. I. 2 —, Damascusi Jánosnál, az újabbak''közül különösen Gerhardusnál. 4. Az Isten egysége — unitas Dei —. Isten egy — una divina substantia —. Egysége foly — rationes peti possunt —: a) egyszerűségéből — a Dei simplicitate —. Ami egyszerű és oszthatatlan — simplicissimum et impartibile —, az csak egy lehet — non potest esse nisi unum —; ß) végtelenségéből — a Dei infinitate —. Ellenmondás nélkül több végtelen ható valóság — plura actu infinita — nem létezhetik; y) tökéletességéből — a Dei perfectione —. Ami tökéletes — perfectissimum —, az csak egy lehet;