Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

az: „quo maius cogitari nequit", nem lehet csupán az értelemben — non potest esse in intellectu solo —, mert akkor lehetne gondolni nagyobbat nála, t. i. azt, ami a valóságban is létezik s így az, „quo maius cogitari non potest, est quo maius cogitari potest" ; úgyde ez lehetetlen. Létezik tehát valami úgy az értelemben, mint a valóságban, minél nagyobb nem gondolható — existit ergo procul dubio aliquid, quo maius cogitari non valet et in intellectu et in re —. Proleg. 2. — De ugyané bizonyítéknak más ismert alakjai is vannak: ßß) argumentum Cartesianum, melyet legügyesebben formulázott Leibnitz : ami valamely dolog fogalmából foly, % joggal állítható arról — quidquid ex rei definitione fluat, recte de ea praedicari —, úgyde Isten fogalmában a „lét" is tételezve van — iam in definitione Dei comprehendi existentiam —, mivel 6 a legtökéletesebb lény, ki minden tökéletességgel, következőleg léttel is bír — quia sit ens perfectissimum, adeoque omnes continens perfectiones, inter quas est existentia. — Epist. ad Bierlingium. IV. 21.—; yy) argumentum Mendelssonianum, mely a függetlenség képzetéből — e notione independentiae — következtet Isten létére. A tökéletes lény — ens perfectum — mondja Mendelssohn — független — independens —. Ily ens vagy van vagy nincs. Ha nincs, nem létének kell, hogy meg legyen az oka, alapja. Ez ok vagy magában a Deus independensben, vagy azon kivül van. Kívüle nem lehet, mert akkor nem volna independens. Benne nem lehet, mert az ens independens fogalmában logikai lehetetlenség nincs. E szerint a nem létnek oka nem létezik, tehát létezik az ens independens; őő) argumentum Kantianum. Lehetség nem lehet valóság nélkül, az az, ha nem létezik semmi valódi, nem létezik semmi lehetséges sem, mert emez amazt eló'feltételezi. Kell tehát valaminek léteznie, t. i. a lehetséges reál alapjának. Ezt a mi értelmünk szükségszerűleg tartja ens realissimumnak; ««) argumentum Hegelianum : Isten fogalma szükségszerűleg létbe megy át, mert a fogalomnak örök ténykedése, hogy a létet önmagával identicusan tételezze. ß) A világtani bizonyíték —: argumentum cosmologicum seu dymanico-cosmologicum —, mely a világ léte s változásából — e contingentia et mutabilitate mundi seu rerum creatarum — következtet Isten létére. E bizonyíték, mely a világ létéből mint okozatból következtet a világ alkotójára mint okra, már Platónál — Phaedr. 245. — és Aristotelesnél —