Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

Úr, dominus filK (Sam. 17. 45. Deut. 4. 19. Birák 5. 20. Dan. 8. 10. Zsolt. 9. Ten. 14. 20. 15. 2. 136 Zsolt. 3.) ß) ^tfi ^8 a LXX.-ban &eóg rt<xvxoY.QáxtoQ, &eóg, wv, xvgiog, havóg, enovgánog. Úgy látszik, hogy ez Istennek legrégibb, még a patriarchális korból eredő neve. Gen. 17. 1. Az uj-szövetségben Isten ez alapfogalma kibővült, a menynyiben ő Jézus és az apostolok szerint: y) atya — Ttaxyq — Mt. 5. 16. 45. 48. 1. Ján. 5. 7. 2. Kor. 10. 19.; ő) tökéletes — xsleiog — Mt. 5. 48.; e) jó — áya&óg — Mt. 19. 17.; £) szellem — 7tvsv(xa — Ján. 4. 23. 24. rj) boldog s egyedüli Úr — (.lay-ágiog v.ai fióvog öwdox^g ó SXCÜV [AÓvog á&avaoiav — 1. Tim. 6. 15. 16. 3. Az Isten léte — existentia Dei —. Hogy Isten van, az iránt a ker. ember közvetlenül és feltétlenül bizonyos. Rá nézve egyedüli s döntő' a vallási bizonyíték — argumentum religiosum —, vagyis a kinyilatkoztatás ténye, melynél fogva Isten létét egyszerűen előfelteszi s nem bizonyítgatja. Minthogy azonban a keresztyéneken kívül istentagadók, a keresztyének között pedig Istenben kétkedők nagy számmal vannak, az Isten léte ú. n. bizonyítékait egészen feleslegeseknek nem tarthatjuk. Az Isten-léti bizonyítékokat (miket különben régi orthodox dogmatikusaink az imént jelzett álláspontjukból folyólag jobbára egészen mellőznek), két csoportba oszthatjuk: a) Elméleti bizonyítékok — argumenta theoretica — : a) az ontológiai bizonyíték — argumentum ontologicum —, mely a legtökéletesebb lény képzetéből — e notione entis perfectissimi — következtet Isten létére. E bizonyítékot Plató és Augustinus nyomán különösen Anselmus Cantuarius fejtette ki s ép azért „argumentum Anselmianum"nak is nevezik. aa) Anselmus okoskodása: A bolond mondja szivében, hogy nincs Isten — 14. Zsolt. 1. —, de ép ez a bolond, ha engem Istenről, mint oly lényről, kinél nagyobb nem gondolható — quo nihil maius cogitari potest —, beszélni hall, megérti, amit hall és amit megért — et quidquid intelligitur —, az benn van értelmében — in intellectu est —. S bizonynyal