Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

I. Rész: Az evangélikus egyházi köztan alaki elvéről vagyis az üdvigazságról, mint kinyilatkoztatott igazságról - II. Fejezet: A kinyilatkoztatott igazság, mint Írás

zebben érthetők, de azért a mi az üdvre okvetlen szükséges, az mind eléggé érthetően van előadva. A mi már a Szent-írás magyarázati elvét illeti: a Szent-írás maga-magának törvényes és csalatkozhatatlan magyarázója — Scriptura Sacr. est sui ipsius legitimus et infallibilis interpres —, vagyis az írásnak van maga-magát magyarázó képessége — habet semet ipsam interpretandi facultatem —. E szerint a róm. kath. tan, mely hivatkozással a homályos és sokértelmű helyekre az irás magyarázatát a hitszabályra — regula fidei —, az egyház gyakorlatára — praxis ecclesiae —, az egyh. atyák egyetértésére — patrum consensus — és a zsinatok határozataira — conciliorum praescripta — alapítja, — elvetendő. Mert igaz ugyan, hogy a Szent-írásban vannak homályos helyek is — concedimus Sacram Scripturam in quibusdam esse locis minus claram —, de az bizonyos, hogy nincs egyetlen tétel, a melyre vonatkozólag az írásban legalább egy világos hely — sedes — ne volna található. Az ily helyekből — ex perspicuis Scripturae locis — alkotandó meg a hitszabály — regula fidei —, vagyis az isteni tan bizonyos összefoglalata — quae est summa quaedam coelestis doctrinae —, s ennek analógiája szerint kell azután a magyarázatnak mindenkor igazodnia —. Omnis Scripturae interpretatio debet esse fidei analoga — Rom. 12. 6. Ilyen „regula fidei" — Grerhardus szerint — az apostoli hitvallás — symb. apost. —, melylyel tehát semmiféle Írásmagyarázatnak sem szabad ellenkeznie —. Contra hanc fidei regulám nihil quidquam in Scripturae interpretatione proferendum. Az Írásmagyarázati elvből foly a módszer, mely is a grammatikai. Minden helynek csak egyféle értelme van: a betűszerinti — literalis — vagy sajátképi grammatikai értelem — proprius grammaticus sensus —, kivévén természetesen azon eseteket, a hol az öszszefüggés maga képleges értelemre — sensus figuratus seu tropicus — utal. Miért is a róm. kath. tan, mint a mely Augustinus nyomán nem egy, de általán négyféle irásértelmet t. i. a literalist, allegoricust, morálist és anagogicust*) — az utolsó három közös néven mysticusnak neveztetik — külömböztet meg, szintén elvetendő. *) E négyes irásértelmezést versbe is szedték, ilyen formán : Litera gesta docet; quid credas, allegória; Morális, quid agas; quid speres, anagbgia.