Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

I. Rész: Az evangélikus egyházi köztan alaki elvéről vagyis az üdvigazságról, mint kinyilatkoztatott igazságról - II. Fejezet: A kinyilatkoztatott igazság, mint Írás

credenda et agenda — mérlegelendők s melynek alapján minden hitbeli vita — omnes controversiae fidei — eldöntendő s minden más irat — omnia alia scripta — megítélendő. Az írás tehát a hit és élet szabálya s a vitás kérdések birája — norma fidei vitaeque et iudex controversiarum. — Az egyház is biró — iudex —, de csak alsóbbrendű és szolgálati — inferior et ministerialis —, a menynyiben az írást az egyház-szolgálati intézmény által — ministerium ecclesiae — magyaráztatja. Szóval: Isten önhatalmilag avTOY.qaTLY.dig (avd-evzívMg), a Szent-írás kánonilag — y.avoviy.wg (oQyuviY.wg), az Egyház szolgálatilag — oim.oviY.mg — szabályozó. — E mellett azonban minden hívőnek joga van az üdvigazság dolgában Ítélni, de a vitás tételek nyilvános eldöntése — „publica decisio controversarium" — „a ministerium ecclesiae" tiszte. Ha megtéved, felel érte. Ebből foly, hogy a róm. kath. tan, melyet a regensburgi colloquiumon a jezsuiták ekként formuláztak: „iudex generalis legitimus et Ordinarius omnium controversiarum, quaecunque possunt oriri in negotio religionis est pontifex Romanus, sive solus definiat aliquid, sive definiat cum concilio generali. Iste iudex Semper est infallibilis, quando ex cathedra definit ut pontifex nulli errori obnoxius" s mely tant a róm. zsinat tett dogmává: elvetendő. De másrészt az is megjegyzendő, hogy egyházunkban csakis a canonicus könyveket vagyis a kánont illeti meg a jelzett auctoritas. A kánon pedig ép — integer —: semmi sem veszett el vagy hiányzik belőle. b) Világosság — perspicuitas finalis —. A világosság a Szent-írás azon tulajdonsága, minélfogva mindazt, ami az üdvre szükséges — ad salutem necessaria —, kinek-kinek értelméhez mérten adja elő — adcommodate ad omnium ingenia exponit —. E világosság azonban a) nem annyira dologi — reális —, mint inkább szóbeli — verbális —, mert a hit dolgai — res — mysteriumok, azaz megfoghatatlan isteni titkok; és ß) nem feltétlen — absoluta —, hanem feltétes — ordináta —, mert bizonyos feltételekhez, nevezetesen az olvasó vagy hallgató, vallás-erkölcsi — ima stb. — és tudományos — nyelvismeret — előkészüléséhez van kötve; y) fokozatos — gradualis —, mert egyes tanhelyek (sedes doctrinae seu loci classici) könynyebben, mások nehe-