Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

I. Rész: Az evangélikus egyházi köztan alaki elvéről vagyis az üdvigazságról, mint kinyilatkoztatott igazságról - II. Fejezet: A kinyilatkoztatott igazság, mint Írás

kének tévedésektől való megőrzésében, hanem legkülönösebb és legrendkivüliebb közrehatásban — specialissimus et extraordinarius concursus —, vagyis rendkívüli értelmi megvilágosításban — extraordinaria mentis illuminatio — sajátos megihletésben — peculiaris afflatus — és diktálásban is — diétámén — állott. Ebből foly, hogy tehát a Szent-írásban inspiráltak az öszszes dolgok együtt és külön — omnes et singül ae res —, vagyis a fődolgok ép úgy, mint a mellékkörülmények, közelebbről inspirált a prófétai, dogmatikai, történeti, chronologiai, topographiai stb. röviden minden elem. Igaz ugyan, hogy ezek közt sok dolog emberi szempontból kicsinyesnek látszik, de isteni szempontból minden nagy jelentőségű — p. o. baculus Jacobi, Gen. 32, 10; penula Pauli 2. Tim. 4., 13. — • S ép e teljes tartalmi inspiratión alapúi a Szent-írás megrendíthetetlen isteni tekintélye, mert ha egyetlen versecske — unicus scripturae versiculus — közvetlen isteni közrehatás nélkül Íratott volna —, a Sátán legott kész lenne ugyanazt egész fejezetről, könyvről s végre a terjes kódexről — de tote capite, de integro libro, de universo denique codice biblico — bizonyítani. A mi a másodikat, a szavak közlését — suggestio verborum — illeti, ez szintén úgy értendő, hogy: a Szent-Lélek nemcsak a dolgokat és képzeteket, hanem magukat a szavakat is egyenként és öszszevéve egyénenként közlötte, sugalmazta, dictálta az íróknak — ipsamet verba et voces omnes et singulas individualiter Spiritus Sanctus s. scriptoribus suppeditavit, inspiravit et dictavit —. *) A stylkülönbség, a melynek ténye tagadhatatlan, a Szent-Lélek ac'commodatiójára vezetendő vissza — Causa diversi sermonis est, quia dat Spiritus Sanctus unicuique eloqui prout vult —. S így maga a Szent-Lélek levén a szerző — auctor — természetes, hogy a Szent-írás nyelvezete tiszta, barbarismusok és soloecismusoktól teljesen ment — Stylus Sacr. Script, est gravis, dignus maiestate divina, nullo vitio grammatico, nullo barbarismo, aut soloecismo foedatus —. Ellenkezőt állítani valóságos istenkáromlás. *) A ref. symbolumok még a vocalisok inspiratióját is tanítják. Form. Consensus Helv. c. 1.: Hebraicus V. T. codex tum quoad consonas tum quod vocalia, sive puncta ipsa sive punctorum saltem potestatem, et tum quod res tum quoad verba d-súnvavoxog.